HÉT FÁTYOL

Múlt szombaton a Szalajka-völgyébe látogattunk el.Tavalyi ottjártunkor örökre beleszerettem a völgybe !
Most Gabi barátnémat fuvaroztuk oda, Süni és Tomi társaságában. Az igazsághoz tartozik, hogy a völgybe oda-jutni szinte csak autóval és vonattal lehet Pestről.Vonattal kétszer 3 óra a vonatozás, utána egyéb átszállások. Torontóból, ahonnan Gabi jött ,onnan szinte csak repülővel lehet!Szóval szerveztünk egy jó kis túrát, hogy megmutasuk, nekünk is van természeti szépségünk, nem csak Kanadának.
Bepréseltük magunkat Medvécske autójába és nekivágtunk a nagy útnak. Hátul elfértek kicsit szűken ugyan hárman, Maci vezetett és meg néztem előre, mert nem forgott a bekötött nyakam. Mondjuk a sebész-doktornéni nem írta föl receptre, hogy 3 napos műtött nyakkal 400 kilométert kell autózgatni, de otthon megbolondultam volna.
Meg egyébként is, megígértük a kirándulást, így ehhez tartottuk magunkat.
Nagyon jó hangulatú út volt, dumcsiztak a hátsó sorban ülők.Röhögcséltünk, nézelődtünk végig.Átkeltünk nagy szerelmemen, a Bükkön!!!!Azon az erdei úton, ahol csak egy nyomsávos az út (igaz az viszont aszfalt!) és ahol az az erdő van, ahol a 7 törpe lakik!
Szóval megérkeztünk végre a Völgyhöz, az erdei vasúthoz.Ott persze szembesültünk megint a honi szervezetlenséggel.
A kisvasút indult volna 11.30-kor, de nem indult mert a másik mozdony nem jött vissza, egy nyomtávos sínen pedig nem megy a dolog!Szóval 30 perc egyhelyben-állás, a sor oldalról növekedése, a tülekedés:magyar vircsaft! Gabi persze mosolygott,leginkább rajtam; Tomi pedig nyugattott hogy nehogy valakit békává varázsoljak!Süni és Maci egész jól bírták!
Na végre vonat leérkezett, erre mindenki megrohanta és helyfoglalót játszott rajta!Azért csak sikerült leülnünk és végre elindultunk!Továbbra is mesés a táj, megéri várakozni a kisvasútra!
Felértünk a végállomásra és megvártuk amig a tömeg eloszlik valamerre, fotózkodtunk kicsit a
tónál, majd lefelé indultunk szép komótosan.
Süni néha előrerohant, keresett valami leülési lehetőséget és ott bevárt minket, addig mi dumcsiztunk szépen.Majd jött az uzsonna, Tomi almája a hátizsákból!Nem akartunk enni nagyon, mert indultunk tovább Lillafüredre ebédelni!
Szóval a völgy-séta megeset, mintegy 2 és félóra alatt!Szép komótos bllagás volt, de szerintem mindannyian élveztük, mert végre kaptunk levegőt! Erre a pesti és torontói gyerekeknek volt nagy szüksége!Tehát mindannyiunknak!
Kocsiba vágtuk magunkat és irány Lillafüred!Megérkeztünk a pisztráng-telepre, ahol teltház volt.Így becsatlakoztunk egy nagy asztalhoz, ahol kedvesen összébb húzták magukat a motoros urak!
Megrendeltük a halakat és vártunk szépen!Én mondjuk addigra már éhen akartam halni, de nem sikerült!Tomiról kiderült talán ekkor evett életében először halat!Le a kalappal előtte és megtisztelve érzem magam, hogy bízott az ízlésemben!Úgy nézett ki, hogy ízik Neki;lehet hgy nem fog mindig halazni, de most megette a világ legfinomabb pisztrángját!
Süni is legyűrte a hófehér húst, a bőrét megörököltem (mármint a halacskáét)! Nyami!
Maci tányérján is csak szálkák tanúskodtak a halazásról!Gabi is szép komótosan eltűntette a halacskát! Hallatlan jól laktunk!
Tele hassal indultunk hazafelé! Sikerült kisétálnunk és telezabálnunk magunkat!Tehát a jó levegő és a hal megtette hatását, Gabi kidőlt a kocsiban és majdnem hazáig horpasztott!!

SZILVÁSVÁRAD

Végre megjöttünk, jött a kérdés is hová parkoljunk le?Ezt utálom a legjobban!

Na végre találtunk parkolót és megkérdeztük, meddig lehet menni és mennyibe kerül?Az ár nem drága, lenti parkolóban.Ha feljebb merészkedünk a Szalajka-völgybe az csak 900 métert jelent és 900 forintot.Na az nem teszett, végére is kirándulni jöttünk!Leparkoltunk lent!Milyen jól tettük!

Kisvasútnál Maci vett jegyet, a vonat 20 perce elment és következő csak órakor indul.Kitűnő szervezés!Na mindegy, sétáltunk egy kicsit! A cukrom kissé felment!

Háromnegyedre visszatrappoltunk a kisvasúthoz, óvatosak vagyunk ugyanis!Milyen jól tettük!!

Álltunk ott szépen negyedikként,várva hogy majd ha nyílik az ajtó bemehessünk a kisvasúthoz felszállni.Álltunk és álltunk és álltunk!Na egyszer csak hátra néztem ésott állt mögöttünk 60 ember.Ajvé!Ők is jönnek! Megrettentem, avonat nem fog bírni felmenni, nekünk kell majd tolni???

Egyszercsak jött egy német csoport és az idegenvezetőjük megnyugtatta őket, hogy az övék majd a hátsó egész kocsi!Na ez volt olaj a tűzre.Sokan hallották és felháborodtak ezen!

Egész után pár perccel jöttek a vasutasok, az ajtókhoz.A kisvasút akkor már rég visszaért és régi utasok már lemásztak róla!Mi a fenének kellett kint állnunk a napon, nem tudom!

Amit pláne utálok azok az odasomfordálók, a magyarok voltak! A gyereket előretolták a a bejárathoz, és amikor nyílt a kapu benyomták őket elém.Majd tülekedtek a gyerek kezét fogva!

Maci gyors volt és felkecmergett az egyik vagonra és foglalt helyet nekem.Közöltem ugyanis,hogy nem vagyok hajlandó végigállni az utat!Csüccs az uram mellé!Mindenki oldja meg a saját dolgát, mi vártunk eleget!

Nagy cirkusz árán elindult a vonat végre!Németek egy másik vonaton a saját marhavagonjukon utaztak, és bizony volt aki állt nálunk.

Az út szépséges volt és 10 percig tartott.Elhatároztuk lefelé gyalogolunk!

Életem egyik legjobb döntése volt;a másik az volt hogy igent mondtam Macinak a lánykéréskor!!Höhö!!!

Felmentünk a forrásig, ahol a Szalajka patak ered!

Onnan leereszekedtünk a Tóhoz, majd elindultunk a völgyben lefelé.Mesés vidék,tarkítva az erdei múzeummal, a pisztrángteleppel, a fátyolvízeséssel.Az út mindig a patak mellett vezet!

Találtunk elrejtve vízeséseket még az erdőben is,és kristálytiszta tavat is.

A forrásnál teletöltöttem a palackomat jéghideg forrásvízzel! Fenséges volt!Persze utána pocséknak tűnik a csapvíz!

Kb.másfél óra séta után visszajutottunk a parkolóhoz.Aki a 900 méterig megy kocsival , az felét sem látja ennek a csodának!

Maci közölte hüjülve, hogy Ő csak patak mellett ebédel! Mondtam, ez csak a nyaralás idejére szól remélem ,mert a Bazilikánál nincs apatak.Csak csatorna!

Bementünk egy étterembe találomra.A teraszon nem volt hely, ezért beljebb mentünk.Na volt is egy sarokasztal, Maci leültetett oda.Lenéztem és nem a patak folyt ott?!!

Megint pisztrángot ettünk, de itt nem volt olyan különleges panír fűszerekkel, csak úgy ki volt sütve.Finom volt ez is!Nyami!!!

Fájó szívvel továbbindultunk! Gyanítom vissztaérünk még ide, mert addig nem hallhatok meg, amig újra végig nem járom ezt az utat!Olyan volt, mintha a magam El Caminoja lett volna!