SÁROSPATAK
Hazafelé Sárospatakon keresztül vezetett az utunk. Megnéztük kocsiból az esben és futottunk tovább.
AVAS
Irány az Avas!! Izgatott a kilátó, milyen lehet a kilátás.Otthon megnéztem a neten, milyen a kilátó.Nos tényleg avas volt. Mire felértünk kocsival az aljához szerpentin-mérgezést kaptunk. Nem beszélve arról, hogy nincs normálisan kiírva az útvonal.Külföldi barátaim:elő a gps-sel!!!
Azt olvastam a neten, hogy a második szinten van egy jó kis kávézó, körbe panorámával!!
Aha, a neten van de az életben nincs!!!
Fölmásztunk a kilátó 100 lépcsőfokán az első szintre, közben a frász kerülgetett.Félreértés ne essék, nincs tériszonyom.A lépcsők voltak kb.1830 óta ott, meszesedtek, korródálódtak, vagy mifene!!!
Első szintről nem sokat látni; szerintem valamelyik 10 emeletes panel legfelső lakásásból jobb lett volna a kilátás!!!Nem is fotóztam, olyan mérges lettem!
Irány a második szint! Na ez az, ami nem ment!!!Azt hogy 3 tini ül a lépcsőn, még megoldom, de hogy a feljáró legtetején a lépcső le van zárva ráccsal és lakattal, azt már nem tudom megoldani egyedül!Maci segített volna, de sajnos rájött, hogy a kávézó zárva van! Igaz hogy a rács nyitva volt, de azért a közönségnek zárva!A nyitvatartás még javában tartott volna, de hát ez van!Így senki nem fog odamenni kávézni és bámészkodni majd!
A kilátó alatti étterermből fertelmes zene ordított, így aztán Macival pánikszerűen hazamenekültünk!
Avasról ennyit!
2008. augusztus 24., vasárnap
SÁTORALJAÚJHELY
Miután jól megpakoltuk a hasunkat útra keltünk és elindultunk Sátoraljaújhely felé.Kb.80 kilométerre voltunk Édesapám szülőfalujától.Maci drága volt és odarepített engem. Még soha nem sikerült oda eljutnom, így ez nagy dolog volt nekem!Kár hogy Apa nem érhette meg...
Sátoraljaújhely a Zemplén fővárosa!-tartja a mondás.
Szépséges vidékeken át jutottunk oda!
Az az igazság, hogy lefényképezve hiába próbálom azt a sok szépséget megmutatni, nem lehet.Illetve én nem tudom, mert nem vagyok fotóművész!
Csodás szőlőtőkéket láttunk, izgalmas borgazdaságok mellett futott a kocsi.Eszembe jutott, hogy Apa miket mesélt anno kiskoromban..
Megérkezésünket eső fogadta.A városban elterelések voltak valami rendezvény miatt.Persze nem emlékeztem az utcák nevére, amire emlékeztem azokat már biztos átépítették. Megkérdeztünk egy idős bácsit hol van a városban cukrászda, megmondta.Ott nagyon finom sütit ettünk és a cukrászhölgyet kérdeztük a régi dolgokról.Pechünk volt,mert Ő csak nemrég került oda és a régi emlékekről mit sem tudott.Kicsit lelombozódtam, de hát ez van.
Hazafelé a régi zsidótemetőt még megálltunk lefotózni.Bemenni nem tudtunk sajnos, de fotók magukról beszélnek.
PISZTRÁNGTELEP
Nagy kedvenc a vízimalom-kerék!!!
Mielőtt elértük volna célunkat, a has megtömését még útközben Maci bekalauzolt az Újmassai Fazola Kohó múzeumba.
Ott is esett, de mire átnéztük a termeket, az eső megkönyörült rajtunk.Érdekes kis hely volt, sok mindent megtudhattunk.Ajánlom mindenkinek, mert csodálatos helyen fekszik és érdekes a téma is!
Nagy kedvenc a vízimalom-kerék!!!Miután végeztünk a gyönyörködéssel, a kijáratnál még megleptük magunkat egy nagy adag házi őszibarackkal.Ott árulták a helyi lakosok, ezt nem lehetett kihagyni!
Irány a halas telep, reméltem egyszer kapok enni!!!
Végre odaértünk!!!Csodálatos helyen , a Bükk erdeiben fekszik a Pisztráng Telep!Tessék szépen mindenkinek odalátogatni személyesen vagy a weboldalukon keresztül!
Megnézegettük a nagy nevelő kádakat és a szép helyszínt, majd megrendeltük a halakat, némi sültkrumpli,uborka , valamint majonéz kedves társaságában.
A halakat különleges, több fűszerrel vegyített lisztben hempergetik meg és utána rántják ki. Fenséges lakoma volt, megérte a sok kilométer!!
A lakoma végén még visszatértünk egy kicsit fotózkodni a halakhoz. Kedvesen megköszöntük a sok finomságot ,és a házigazdák viszonzásul egy kedves mosollyal fűszerezett szórólapot adtak oda. Jól emlékeztem a házigazda, maga a tulajdonos volt /Hoitsy György/, és csodák csodája nem szégyellte beállni a sütő mögé sem.Köszönjük ezt a kedves gesztust!!!
LILLAFÜRED
A vadasparkot magunk mögött hagytuk és irány Lillafüred.Pár kilométer után elértük alsó majd felső Hámort.Nos itt kezdődödtt a nagy szerelem!!!Beleszerettem a kis Felső-Hámorba!Olyan mint egy kis meseváros:talán 100 ház lehet a völgyben összesen;minden ház rendezett,virágokkal teleültetett kertes; a főútjuk egy U alakot formál, bemész -kijössz alapon;van múzeum és városháza.Már titkon megnéztem az ingatlan árakat, mert az gondoltam ha nyugdíjba megyek 50 év múlva, akkor odaköltözünk.Árak alapján nem költözünk, horror amit kérnek!Marad a távszerelem!
Szóval végre befutottunk Lillafüredre.Leparkoltunk nagy cirksz árán és elindltunk az István barlanghoz.Sikeresen odaértünk 12.10 perckor.Mondták hogy a túrák mindig eglsz órakor kezdődnek és hogy abarlangban 10 celsius fok van.Valamint 90 fok páratartalom! Na magamra néztem és a sortgatyámat nagyon megsajnáltam.Biztos megfázna szegény, így 2 nap múlva visszamentünk.Tetőzte még a jókedvünket hogy eleredt az eső is. Aznapra még beterveztük a pisztráng-evészetet is , így útra keltünk a pisztrángtelep felé.
A vadasparkot magunk mögött hagytuk és irány Lillafüred.Pár kilométer után elértük alsó majd felső Hámort.Nos itt kezdődödtt a nagy szerelem!!!Beleszerettem a kis Felső-Hámorba!Olyan mint egy kis meseváros:talán 100 ház lehet a völgyben összesen;minden ház rendezett,virágokkal teleültetett kertes; a főútjuk egy U alakot formál, bemész -kijössz alapon;van múzeum és városháza.Már titkon megnéztem az ingatlan árakat, mert az gondoltam ha nyugdíjba megyek 50 év múlva, akkor odaköltözünk.Árak alapján nem költözünk, horror amit kérnek!Marad a távszerelem!
Szóval végre befutottunk Lillafüredre.Leparkoltunk nagy cirksz árán és elindltunk az István barlanghoz.Sikeresen odaértünk 12.10 perckor.Mondták hogy a túrák mindig eglsz órakor kezdődnek és hogy abarlangban 10 celsius fok van.Valamint 90 fok páratartalom! Na magamra néztem és a sortgatyámat nagyon megsajnáltam.Biztos megfázna szegény, így 2 nap múlva visszamentünk.Tetőzte még a jókedvünket hogy eleredt az eső is. Aznapra még beterveztük a pisztráng-evészetet is , így útra keltünk a pisztrángtelep felé.
2008. augusztus 21., csütörtök
SZOMBAT
Reggeli:na ez volt csak az igazi ámulat.Az éjszakai portás úr volt a pincér az étteremben.Ezzel semmi baj nem is lett volna, de valószínűleg éjjel nem sokat aludhatott.Szóval kissé zilált volt, mire kihozta az étlapot éhen haltunk szép csöndben.Étlapról kellett megmondani mit kérünk reggelire:tojásos rántottát,virslis rántottát,kolbászos rántottát,kolbászos-hagymás rántottát,kemény tojást, főtt tojást, főtt virslit, hidegtálat.Én hidegtálat kértem, Maci rántottát.
Én jobban jártam:hideg volt és sok.Macié meleg volt, sokat kellett várni és nem volt sok.
A legjobb a tea volt. Köztudottan "nagy teások" vagyunk az Urammal!!!Ha borzalmasan hideg van vagy ha borzalmasan náthásak vagyunk, na csak akkor iszunk teát!
Itt viszont minden reggel tea volt. Igen érdekes módon telt a barátkozásunk a teával ezen az első reggelen.
Portás úr hozott egy fehér kancsóban forró vizet.Teát nem kaptunk, így csak néztünk egymásra Macival. Gondoltam kezet kell mosni! Aztán 15 perc múlva megjött a teafilter is: egy nagy dobozból kézzel adott egy-egy filtert a kezünkbe. Addigra kihűlt a víz. Maci reklamált finoman hogy kihűlt a víz! Kaptunk egy újabb adag forró vizet.Na abból lett a tea. Volt még hozzá cukor meg olymposos citromlé! Minden reggel teáztunk, most egy ideig nem fogunk!Höhö
Elindultunk reggeli után a Miskolci Vadasparkba. Sikerült is odaérnünk szépen.Fel kellett menni az erdőbe, egy gyönyörű nagy rész van elkerítve az Állatkertnek.
Csodálatosan rendben tartott, folyamatosan bővülő részekkel. Most is éppen építkeztek.
Nagyon igényesen van felépítve, állatoknak és embereknek is egyaránt szemet gyönyörködtetően!
Itt egy kép, hogy milyenek az ivókutak például:
Nagyon sok édes kis és nagy állat lakik a parkban.Nagy kedvenceim a vaddisznó család lett.Volt ott kicsi és nagy, pufi és nem annyira pufi,lusta és virgonc. Van egy nagy hely elkerítve csak nekik és ott garázdálkodhatnak.
Ő itt a legkisebb kedvenc, túró röfi!!
Nagyon klassz a paraszt-tanya /vagy nem is tudom a nevét/. Ott volt Karcsi a szamár, Bimbó a tehén; és szépen saját névjegyük volt kirakva. Zseniális!
Ott voltak még a Tóparton a gólyák és teknősök is:
2008. augusztus 20., szerda
MISKOLCTAPOLCA
Miskolcon keresztülautóztunk és megállapítottuk,hogy nagyon szépen fejlődik. Igen sok új épület van és a régi házak is rendben vannak tartva.Sajnos a lakótelepi rész rémes, bár próbálják a panelprogram keretében lakhatóvá tenni.
Közben láttam olyat ami Pesten nincs: a jelzőlámpákra felszereltek egy órát.Illetve egy másodperc visszaszámlálót!Így tudhatja a tisztelt sofőr, mennyi ideig van még piros és mennyi ideig vakarózhat még?!Viccen kívül jó dolog, lehetne tanulni kérem!!!Jobban kiszámítható hogy hogy fog a forgalom alakulni!!!!
Szóval szájtátásom után beértünk Miskolctapolcára és megleltük a panziót. Előrebocsátom, az Interneten találtam a szállást, így csak magamnak tehetek szemrehányást!
Nagyon jó helyen van, a strand és a barlangfürdő is közel van, sétálva pár perc alatt elérhető mindkettő!
A panzió 2 szintes ,20 szobás kis épület. A beharangozott 20 autós zárt parkoló tulajdonképpen egy udvar 15 autónyi hellyel.Éjjel talán bezárták?!Mindegy, helyünk minden alkalommal volt, és az autó sem panaszkodott.
A szoba a második szinten volt, így nem ugráltak gyerekek a fejünkön.Csak a szomszéd bácsi horkolt éjjelente!
A szobában volt két ágy és egy nyitható pótágy, éjjeliszekrény, és fésülködő asztal is.Ezt Maci belakta a kis cuccaival, miután engem átkommendált az ágy másik szélére.Cserébe enyém lett az éjjeliszekrény!Volt tévé is, 6 csatornával:m1,rtl klub, duna tv,eurosport, rtl /németül/ és egy gyerekadó.Az olimpiát legalább nézhettük!
A fürdőszobában mosdó, tusoló, wc és bidé volt.Tiszta, rendezett.
Igazán a berendezés 1970-ből maradt ott, de ez nem zavart annyira minket.Végül is aludni jártunk csak haza!Tiszta ágynemű és törölközők voltak; ez volt a lényeg!
A furcsa a konyhai kiszolgálás körül volt nagyon zavaros.A neten azt írták reggeli az árban van, ebéd és vacsora a saját étteremben van, á la carte. Na ez valami hiba miatt nem működött. Tény hogy csak a reggeli volt érdekes/!/, mert a többi kaját itt-ott megoldottuk, jártunkban-keltünkben!
Szóval berendezkedtünk és estefelé visszamentünk Miskolcot megcsodálni és vacsorázni.
Miskolcról már írtam, csak aBelvárosról nem.Nagyon szép és autóval nem járható terület.Érdekes volt, hogy mindenki normálisan, nyugodtan sétált.Senki nem rohant és tülekedett!A villamos ment el néha a főutcán, autót nem engednek be.Csak azt tudnám, hol parkolnak az ottlakók?
Beültünk a Calypso étterembe, amit Péter ajánlott.Nagyon ajánlom mindenkinek aki Miskolcon jár.A Városháza téren található /minő véletlen a Városháza mellett van/.Nagyon finom ételeik vannak, nagy adagok és kedves igényes kiszolgálás fogad mindenkit.Az áraik elfogadhatóak, hangsúlyozom "belvárosi" étterem!
Séta következett és megcsodáltuk a kis üzleteket.Aztán a másnapra gondolva betértünk egy Sparba és vettünk diabetikus kekszeket nekem. Aztán spuri haza,irány az ágyikó!!!!!!!!!!!!
Miskolcon keresztülautóztunk és megállapítottuk,hogy nagyon szépen fejlődik. Igen sok új épület van és a régi házak is rendben vannak tartva.Sajnos a lakótelepi rész rémes, bár próbálják a panelprogram keretében lakhatóvá tenni.
Közben láttam olyat ami Pesten nincs: a jelzőlámpákra felszereltek egy órát.Illetve egy másodperc visszaszámlálót!Így tudhatja a tisztelt sofőr, mennyi ideig van még piros és mennyi ideig vakarózhat még?!Viccen kívül jó dolog, lehetne tanulni kérem!!!Jobban kiszámítható hogy hogy fog a forgalom alakulni!!!!
Szóval szájtátásom után beértünk Miskolctapolcára és megleltük a panziót. Előrebocsátom, az Interneten találtam a szállást, így csak magamnak tehetek szemrehányást!
Nagyon jó helyen van, a strand és a barlangfürdő is közel van, sétálva pár perc alatt elérhető mindkettő!
A panzió 2 szintes ,20 szobás kis épület. A beharangozott 20 autós zárt parkoló tulajdonképpen egy udvar 15 autónyi hellyel.Éjjel talán bezárták?!Mindegy, helyünk minden alkalommal volt, és az autó sem panaszkodott.
A szoba a második szinten volt, így nem ugráltak gyerekek a fejünkön.Csak a szomszéd bácsi horkolt éjjelente!
A szobában volt két ágy és egy nyitható pótágy, éjjeliszekrény, és fésülködő asztal is.Ezt Maci belakta a kis cuccaival, miután engem átkommendált az ágy másik szélére.Cserébe enyém lett az éjjeliszekrény!Volt tévé is, 6 csatornával:m1,rtl klub, duna tv,eurosport, rtl /németül/ és egy gyerekadó.Az olimpiát legalább nézhettük!
A fürdőszobában mosdó, tusoló, wc és bidé volt.Tiszta, rendezett.
Igazán a berendezés 1970-ből maradt ott, de ez nem zavart annyira minket.Végül is aludni jártunk csak haza!Tiszta ágynemű és törölközők voltak; ez volt a lényeg!
A furcsa a konyhai kiszolgálás körül volt nagyon zavaros.A neten azt írták reggeli az árban van, ebéd és vacsora a saját étteremben van, á la carte. Na ez valami hiba miatt nem működött. Tény hogy csak a reggeli volt érdekes/!/, mert a többi kaját itt-ott megoldottuk, jártunkban-keltünkben!
Szóval berendezkedtünk és estefelé visszamentünk Miskolcot megcsodálni és vacsorázni.
Miskolcról már írtam, csak aBelvárosról nem.Nagyon szép és autóval nem járható terület.Érdekes volt, hogy mindenki normálisan, nyugodtan sétált.Senki nem rohant és tülekedett!A villamos ment el néha a főutcán, autót nem engednek be.Csak azt tudnám, hol parkolnak az ottlakók?
Beültünk a Calypso étterembe, amit Péter ajánlott.Nagyon ajánlom mindenkinek aki Miskolcon jár.A Városháza téren található /minő véletlen a Városháza mellett van/.Nagyon finom ételeik vannak, nagy adagok és kedves igényes kiszolgálás fogad mindenkit.Az áraik elfogadhatóak, hangsúlyozom "belvárosi" étterem!
Séta következett és megcsodáltuk a kis üzleteket.Aztán a másnapra gondolva betértünk egy Sparba és vettünk diabetikus kekszeket nekem. Aztán spuri haza,irány az ágyikó!!!!!!!!!!!!
ÚJRA ITTHON
5 nap után hazatértünk a nászútról. Ez igen rosszul érintett mindkettőnket, mert maradtunk volna még.De egyszer minden jónak vége szakad.Gondoltam leírom az élményeket és megosztom mindenkivel a sok szépséges dolgot, amiben részem-részünk volt.
Íme a teljesség igényével:5 csodás nap élménybeszámlója következik.
PÉNTEK:
Nekivágtunk a nagy útnak Pestről Miskolctapolcáig.Fogytak szépen a kilométerek, bár volt olyan pillanat amikor örökkévalóságnak tűnt, hogy egyszer végre odaérjünk.Az autóban való üldögélés nem tartozik kifejezetten a kedvenc időtöltéseim közé.Amikor én vezetek akkor nincs baj, de ha "anyósülésben" történő 2-3 órás fenéklapításról van szó, na az rémes! Még jó hogy beszélhettem! Ha azt sem tehettem volna, na akkor vége lett volna a világnak.Ha a szám és a lábam sem járhat , akkor nem bírom ki! Legközelebb viszek horgolást az útra! (bár sikerült az 5 nap alatt kétszer elaludnom az autóban , ilyen utoljára 6 éves koromban volt!)
Szóval bekarikáztunk Miskolcra. Kérésemre megkerestük a Zsinagógát.Sikerült is megtalálnia Macinak, és a Posta előtt leparkolva szépen odasétáltunk! Kiírás sehol, Medvécském bement az udvarra és megkérdezte hogy hogyan lehetene megnézni a templomot, mert hát este nem akaróztunk imára beesni és nézelődni túristaként. Nos szóltak egy úrnak jöjjön,mert jött 2 idegen nézelődni.Kibattyogott egy 50 körüli úr, aki éppen elmenni készült, de hát a 2 idegennek még megmutatja a templomot. Nos nagy nehézségek árán (mire valaki bejut az oldalkapun, megmuszklisodik)sikerült bemenni a Zsinagógába. Kérem tisztelettel, a Dohány utcai Zsinagóga kis mását láttuk.Csak nagyon el van hanyagolva, lévén nincs több millió forint a felújítására!
Álltunk ott és néztünk, ámultunk milyen szép is lehetett amikor tele volt valaha. Manapság sajnos nincs tele, valószínűleg nagyob ünnepekkor sokan vannak, de a hétköznapokon csak egy pár padban ülnek.
Furcsa érzés kerített hatalmába, Apa jutott eszembe. Ő Sátoraljaújhelyben született és sokat volt Miskolcon és környékén is, sok barátja volt onnan. Beszélgetésbe elegyedtünk kalauzoló ismeretlenünkkel.Aki akkor még ismerelennek tűnt!!
Említettem Apát és erre mondta az úr, hogy akkor földije neki.Na szóval amikor említettem a nevemet, akkor jött az ámulat! Apa nagyon-nagyon kedves barátjának a fia állt velem szemben!
Egy pillanatig nem kaptunk levegőt!Péter Édesapját is ismerem és a nagybátyját is!Emlékszem Jóska bácsi /a nagybácsi/hogy szeretett engem; nem volt gyereke és nem volt öregkorára senki sem aki Pesten mellette lett volna.Péntekenként mindig átlátogatott Hozzánk és délutánonként ott volt egy pár órát.Mindig nagyon kedvesen beszélt velem, a Szüleimmel, kedves halk szavú ember volt.Emlékszem rá előttem van az alakja és az arca is; és meg van a kis virágvázám is, amit egyszer egy születésnapomra kaptam.Emlékszem a temetésére is, azon még Apa is ott volt...
Szóval ilyen kicsi a világ!Ha valamerre jár az ember , akkor ott ismerőst talál! Péter innen üzenem:még visszatérek és akkor hosszabb időt töltünk majd együtt!Több idő lesz beszélgetésre, mert msot 5 napban sűrítettünk mindent!!!
Miután kigyönyörködtük magunkat, elbúcsúztunk és visszamentünk az autóhoz. A postáról még feldobtunk egy szép lapot Maci unokahúgának,akinek szombaton volt az esküvője!Mi viszont épp nászúton voltunk, és ezért nem tudtunk ott lenni Szentendrén!
Irány Miskolctapolca, a Flóra panzió!
5 nap után hazatértünk a nászútról. Ez igen rosszul érintett mindkettőnket, mert maradtunk volna még.De egyszer minden jónak vége szakad.Gondoltam leírom az élményeket és megosztom mindenkivel a sok szépséges dolgot, amiben részem-részünk volt.
Íme a teljesség igényével:5 csodás nap élménybeszámlója következik.
PÉNTEK:
Nekivágtunk a nagy útnak Pestről Miskolctapolcáig.Fogytak szépen a kilométerek, bár volt olyan pillanat amikor örökkévalóságnak tűnt, hogy egyszer végre odaérjünk.Az autóban való üldögélés nem tartozik kifejezetten a kedvenc időtöltéseim közé.Amikor én vezetek akkor nincs baj, de ha "anyósülésben" történő 2-3 órás fenéklapításról van szó, na az rémes! Még jó hogy beszélhettem! Ha azt sem tehettem volna, na akkor vége lett volna a világnak.Ha a szám és a lábam sem járhat , akkor nem bírom ki! Legközelebb viszek horgolást az útra! (bár sikerült az 5 nap alatt kétszer elaludnom az autóban , ilyen utoljára 6 éves koromban volt!)
Szóval bekarikáztunk Miskolcra. Kérésemre megkerestük a Zsinagógát.Sikerült is megtalálnia Macinak, és a Posta előtt leparkolva szépen odasétáltunk! Kiírás sehol, Medvécském bement az udvarra és megkérdezte hogy hogyan lehetene megnézni a templomot, mert hát este nem akaróztunk imára beesni és nézelődni túristaként. Nos szóltak egy úrnak jöjjön,mert jött 2 idegen nézelődni.Kibattyogott egy 50 körüli úr, aki éppen elmenni készült, de hát a 2 idegennek még megmutatja a templomot. Nos nagy nehézségek árán (mire valaki bejut az oldalkapun, megmuszklisodik)sikerült bemenni a Zsinagógába. Kérem tisztelettel, a Dohány utcai Zsinagóga kis mását láttuk.Csak nagyon el van hanyagolva, lévén nincs több millió forint a felújítására!
Álltunk ott és néztünk, ámultunk milyen szép is lehetett amikor tele volt valaha. Manapság sajnos nincs tele, valószínűleg nagyob ünnepekkor sokan vannak, de a hétköznapokon csak egy pár padban ülnek.
Furcsa érzés kerített hatalmába, Apa jutott eszembe. Ő Sátoraljaújhelyben született és sokat volt Miskolcon és környékén is, sok barátja volt onnan. Beszélgetésbe elegyedtünk kalauzoló ismeretlenünkkel.Aki akkor még ismerelennek tűnt!!
Említettem Apát és erre mondta az úr, hogy akkor földije neki.Na szóval amikor említettem a nevemet, akkor jött az ámulat! Apa nagyon-nagyon kedves barátjának a fia állt velem szemben!
Egy pillanatig nem kaptunk levegőt!Péter Édesapját is ismerem és a nagybátyját is!Emlékszem Jóska bácsi /a nagybácsi/hogy szeretett engem; nem volt gyereke és nem volt öregkorára senki sem aki Pesten mellette lett volna.Péntekenként mindig átlátogatott Hozzánk és délutánonként ott volt egy pár órát.Mindig nagyon kedvesen beszélt velem, a Szüleimmel, kedves halk szavú ember volt.Emlékszem rá előttem van az alakja és az arca is; és meg van a kis virágvázám is, amit egyszer egy születésnapomra kaptam.Emlékszem a temetésére is, azon még Apa is ott volt...
Szóval ilyen kicsi a világ!Ha valamerre jár az ember , akkor ott ismerőst talál! Péter innen üzenem:még visszatérek és akkor hosszabb időt töltünk majd együtt!Több idő lesz beszélgetésre, mert msot 5 napban sűrítettünk mindent!!!
Miután kigyönyörködtük magunkat, elbúcsúztunk és visszamentünk az autóhoz. A postáról még feldobtunk egy szép lapot Maci unokahúgának,akinek szombaton volt az esküvője!Mi viszont épp nászúton voltunk, és ezért nem tudtunk ott lenni Szentendrén!
Irány Miskolctapolca, a Flóra panzió!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
