SZILVÁSVÁRAD

Végre megjöttünk, jött a kérdés is hová parkoljunk le?Ezt utálom a legjobban!

Na végre találtunk parkolót és megkérdeztük, meddig lehet menni és mennyibe kerül?Az ár nem drága, lenti parkolóban.Ha feljebb merészkedünk a Szalajka-völgybe az csak 900 métert jelent és 900 forintot.Na az nem teszett, végére is kirándulni jöttünk!Leparkoltunk lent!Milyen jól tettük!

Kisvasútnál Maci vett jegyet, a vonat 20 perce elment és következő csak órakor indul.Kitűnő szervezés!Na mindegy, sétáltunk egy kicsit! A cukrom kissé felment!

Háromnegyedre visszatrappoltunk a kisvasúthoz, óvatosak vagyunk ugyanis!Milyen jól tettük!!

Álltunk ott szépen negyedikként,várva hogy majd ha nyílik az ajtó bemehessünk a kisvasúthoz felszállni.Álltunk és álltunk és álltunk!Na egyszer csak hátra néztem ésott állt mögöttünk 60 ember.Ajvé!Ők is jönnek! Megrettentem, avonat nem fog bírni felmenni, nekünk kell majd tolni???

Egyszercsak jött egy német csoport és az idegenvezetőjük megnyugtatta őket, hogy az övék majd a hátsó egész kocsi!Na ez volt olaj a tűzre.Sokan hallották és felháborodtak ezen!

Egész után pár perccel jöttek a vasutasok, az ajtókhoz.A kisvasút akkor már rég visszaért és régi utasok már lemásztak róla!Mi a fenének kellett kint állnunk a napon, nem tudom!

Amit pláne utálok azok az odasomfordálók, a magyarok voltak! A gyereket előretolták a a bejárathoz, és amikor nyílt a kapu benyomták őket elém.Majd tülekedtek a gyerek kezét fogva!

Maci gyors volt és felkecmergett az egyik vagonra és foglalt helyet nekem.Közöltem ugyanis,hogy nem vagyok hajlandó végigállni az utat!Csüccs az uram mellé!Mindenki oldja meg a saját dolgát, mi vártunk eleget!

Nagy cirkusz árán elindult a vonat végre!Németek egy másik vonaton a saját marhavagonjukon utaztak, és bizony volt aki állt nálunk.

Az út szépséges volt és 10 percig tartott.Elhatároztuk lefelé gyalogolunk!

Életem egyik legjobb döntése volt;a másik az volt hogy igent mondtam Macinak a lánykéréskor!!Höhö!!!

Felmentünk a forrásig, ahol a Szalajka patak ered!

Onnan leereszekedtünk a Tóhoz, majd elindultunk a völgyben lefelé.Mesés vidék,tarkítva az erdei múzeummal, a pisztrángteleppel, a fátyolvízeséssel.Az út mindig a patak mellett vezet!

Találtunk elrejtve vízeséseket még az erdőben is,és kristálytiszta tavat is.

A forrásnál teletöltöttem a palackomat jéghideg forrásvízzel! Fenséges volt!Persze utána pocséknak tűnik a csapvíz!

Kb.másfél óra séta után visszajutottunk a parkolóhoz.Aki a 900 méterig megy kocsival , az felét sem látja ennek a csodának!

Maci közölte hüjülve, hogy Ő csak patak mellett ebédel! Mondtam, ez csak a nyaralás idejére szól remélem ,mert a Bazilikánál nincs apatak.Csak csatorna!

Bementünk egy étterembe találomra.A teraszon nem volt hely, ezért beljebb mentünk.Na volt is egy sarokasztal, Maci leültetett oda.Lenéztem és nem a patak folyt ott?!!

Megint pisztrángot ettünk, de itt nem volt olyan különleges panír fűszerekkel, csak úgy ki volt sütve.Finom volt ez is!Nyami!!!

Fájó szívvel továbbindultunk! Gyanítom vissztaérünk még ide, mert addig nem hallhatok meg, amig újra végig nem járom ezt az utat!Olyan volt, mintha a magam El Caminoja lett volna!

BÜKKI ERDEI ÚT

Drágáim, elérkeztem az egyik szerelmes fejezethez!
Maci átvezetett kocsival a Bükkön, egy erdei úton.Nem gondoltam volna hogy Magyraországon ilyen van.Smafuvá lett minden eddigi hegyi élményem.Sehol nincs ehhez Ausztria, Németország stb..
Nem fotóztam, mert tátva volt a szájam végig! Pár nappal később említettem Zsuzsának, aki azzal fájdította a szívem, hogy fiatal korában arra jártak gyalogosan hátizsákkal!!!
Nem tudom szavakkal leírni milyen helyen vezet az út, el kellene talán mesélnem milyen lehet 800 méter magasan repülni!!!
Bükkszentléleken mentünk át, drága kis falu az erdőben.Utána Nagyvisnyó következett, majd végre Szilvásvárad.

VASÁRNAP

Lillafüredre indultunk a hidegtálas-teás reggeli után.

Mesés volt megint, sőt most még szebb oldalát mutatta, mert nem esett az eső.

A Hámori-tó csodás volt, ahhoz képest hogy nem is eredeti tó, hanem feldzzasztott vizek tömkelege.

Tócsodálás után bementünk a barlangba.Jegyvétel és pulóverfelcihálás után sikerült szájtátva bemenni az István-barlangba.Szép dolgok voltak a hegy gyomrában, érdemes odalátogatni.Kizárólag pulóverben, hosszú nadrágban és bakancsba ajánlom a látogatást, mert mint írtam már 10 fok van és 90 százalékos a páratartalom.Az út mindig nedves és emiatt csúszhat az ember.Nyirkos minden, de valami meseszerű.Fotózni nem szabad vakuval, anélkül pedig én nem tudtam, ezért nincs kép.

Mikor jöttünk kifelé egy csapat gyerek ment, a barlang látogatók elől lezárt Fekete-termébe.Emlékeztem a kis könyvemből, hogy asztmás betegeket visznek oda , a miskolci kórházból.Csodákra képes a nhely, segít a kis lurkóknak gyógyulni.Felnőttek is csak a kórházi beutalóval lehetnek ott 2 órán át.De ha valaki lemgy arra a fél órára , amig tart a barlangtúra, már jobban van!!

Irány Szilvásvárad!!!!!

SÁROSPATAK

Hazafelé Sárospatakon keresztül vezetett az utunk. Megnéztük kocsiból az esben és futottunk tovább.

AVAS
Irány az Avas!! Izgatott a kilátó, milyen lehet a kilátás.Otthon megnéztem a neten, milyen a kilátó.Nos tényleg avas volt. Mire felértünk kocsival az aljához szerpentin-mérgezést kaptunk. Nem beszélve arról, hogy nincs normálisan kiírva az útvonal.Külföldi barátaim:elő a gps-sel!!!
Azt olvastam a neten, hogy a második szinten van egy jó kis kávézó, körbe panorámával!!
Aha, a neten van de az életben nincs!!!
Fölmásztunk a kilátó 100 lépcsőfokán az első szintre, közben a frász kerülgetett.Félreértés ne essék, nincs tériszonyom.A lépcsők voltak kb.1830 óta ott, meszesedtek, korródálódtak, vagy mifene!!!
Első szintről nem sokat látni; szerintem valamelyik 10 emeletes panel legfelső lakásásból jobb lett volna a kilátás!!!Nem is fotóztam, olyan mérges lettem!

Irány a második szint! Na ez az, ami nem ment!!!Azt hogy 3 tini ül a lépcsőn, még megoldom, de hogy a feljáró legtetején a lépcső le van zárva ráccsal és lakattal, azt már nem tudom megoldani egyedül!Maci segített volna, de sajnos rájött, hogy a kávézó zárva van! Igaz hogy a rács nyitva volt, de azért a közönségnek zárva!A nyitvatartás még javában tartott volna, de hát ez van!Így senki nem fog odamenni kávézni és bámészkodni majd!
A kilátó alatti étterermből fertelmes zene ordított, így aztán Macival pánikszerűen hazamenekültünk!
Avasról ennyit!

SÁTORALJAÚJHELY

Miután jól megpakoltuk a hasunkat útra keltünk és elindultunk Sátoraljaújhely felé.Kb.80 kilométerre voltunk Édesapám szülőfalujától.Maci drága volt és odarepített engem. Még soha nem sikerült oda eljutnom, így ez nagy dolog volt nekem!Kár hogy Apa nem érhette meg...

Sátoraljaújhely a Zemplén fővárosa!-tartja a mondás.

Szépséges vidékeken át jutottunk oda!

Az az igazság, hogy lefényképezve hiába próbálom azt a sok szépséget megmutatni, nem lehet.Illetve én nem tudom, mert nem vagyok fotóművész!

Csodás szőlőtőkéket láttunk, izgalmas borgazdaságok mellett futott a kocsi.Eszembe jutott, hogy Apa miket mesélt anno kiskoromban..

Megérkezésünket eső fogadta.A városban elterelések voltak valami rendezvény miatt.Persze nem emlékeztem az utcák nevére, amire emlékeztem azokat már biztos átépítették. Megkérdeztünk egy idős bácsit hol van a városban cukrászda, megmondta.Ott nagyon finom sütit ettünk és a cukrászhölgyet kérdeztük a régi dolgokról.Pechünk volt,mert Ő csak nemrég került oda és a régi emlékekről mit sem tudott.Kicsit lelombozódtam, de hát ez van.

Hazafelé a régi zsidótemetőt még megálltunk lefotózni.Bemenni nem tudtunk sajnos, de fotók magukról beszélnek.

PISZTRÁNGTELEP

Mielőtt elértük volna célunkat, a has megtömését még útközben Maci bekalauzolt az Újmassai Fazola Kohó múzeumba.

Ott is esett, de mire átnéztük a termeket, az eső megkönyörült rajtunk.Érdekes kis hely volt, sok mindent megtudhattunk.Ajánlom mindenkinek, mert csodálatos helyen fekszik és érdekes a téma is!

Nagy kedvenc a vízimalom-kerék!!!

Miután végeztünk a gyönyörködéssel, a kijáratnál még megleptük magunkat egy nagy adag házi őszibarackkal.Ott árulták a helyi lakosok, ezt nem lehetett kihagyni!

Irány a halas telep, reméltem egyszer kapok enni!!!

Végre odaértünk!!!Csodálatos helyen , a Bükk erdeiben fekszik a Pisztráng Telep!Tessék szépen mindenkinek odalátogatni személyesen vagy a weboldalukon keresztül!

Megnézegettük a nagy nevelő kádakat és a szép helyszínt, majd megrendeltük a halakat, némi sültkrumpli,uborka , valamint majonéz kedves társaságában.

A halakat különleges, több fűszerrel vegyített lisztben hempergetik meg és utána rántják ki. Fenséges lakoma volt, megérte a sok kilométer!!

A lakoma végén még visszatértünk egy kicsit fotózkodni a halakhoz. Kedvesen megköszöntük a sok finomságot ,és a házigazdák viszonzásul egy kedves mosollyal fűszerezett szórólapot adtak oda. Jól emlékeztem a házigazda, maga a tulajdonos volt /Hoitsy György/, és csodák csodája nem szégyellte beállni a sütő mögé sem.Köszönjük ezt a kedves gesztust!!!

LILLAFÜRED

A vadasparkot magunk mögött hagytuk és irány Lillafüred.Pár kilométer után elértük alsó majd felső Hámort.Nos itt kezdődödtt a nagy szerelem!!!Beleszerettem a kis Felső-Hámorba!Olyan mint egy kis meseváros:talán 100 ház lehet a völgyben összesen;minden ház rendezett,virágokkal teleültetett kertes; a főútjuk egy U alakot formál, bemész -kijössz alapon;van múzeum és városháza.Már titkon megnéztem az ingatlan árakat, mert az gondoltam ha nyugdíjba megyek 50 év múlva, akkor odaköltözünk.Árak alapján nem költözünk, horror amit kérnek!Marad a távszerelem!
Szóval végre befutottunk Lillafüredre.Leparkoltunk nagy cirksz árán és elindltunk az István barlanghoz.Sikeresen odaértünk 12.10 perckor.Mondták hogy a túrák mindig eglsz órakor kezdődnek és hogy abarlangban 10 celsius fok van.Valamint 90 fok páratartalom! Na magamra néztem és a sortgatyámat nagyon megsajnáltam.Biztos megfázna szegény, így 2 nap múlva visszamentünk.Tetőzte még a jókedvünket hogy eleredt az eső is. Aznapra még beterveztük a pisztráng-evészetet is , így útra keltünk a pisztrángtelep felé.