HÉT FÁTYOL

Múlt szombaton a Szalajka-völgyébe látogattunk el.Tavalyi ottjártunkor örökre beleszerettem a völgybe !
Most Gabi barátnémat fuvaroztuk oda, Süni és Tomi társaságában. Az igazsághoz tartozik, hogy a völgybe oda-jutni szinte csak autóval és vonattal lehet Pestről.Vonattal kétszer 3 óra a vonatozás, utána egyéb átszállások. Torontóból, ahonnan Gabi jött ,onnan szinte csak repülővel lehet!Szóval szerveztünk egy jó kis túrát, hogy megmutasuk, nekünk is van természeti szépségünk, nem csak Kanadának.
Bepréseltük magunkat Medvécske autójába és nekivágtunk a nagy útnak. Hátul elfértek kicsit szűken ugyan hárman, Maci vezetett és meg néztem előre, mert nem forgott a bekötött nyakam. Mondjuk a sebész-doktornéni nem írta föl receptre, hogy 3 napos műtött nyakkal 400 kilométert kell autózgatni, de otthon megbolondultam volna.
Meg egyébként is, megígértük a kirándulást, így ehhez tartottuk magunkat.
Nagyon jó hangulatú út volt, dumcsiztak a hátsó sorban ülők.Röhögcséltünk, nézelődtünk végig.Átkeltünk nagy szerelmemen, a Bükkön!!!!Azon az erdei úton, ahol csak egy nyomsávos az út (igaz az viszont aszfalt!) és ahol az az erdő van, ahol a 7 törpe lakik!
Szóval megérkeztünk végre a Völgyhöz, az erdei vasúthoz.Ott persze szembesültünk megint a honi szervezetlenséggel.
A kisvasút indult volna 11.30-kor, de nem indult mert a másik mozdony nem jött vissza, egy nyomtávos sínen pedig nem megy a dolog!Szóval 30 perc egyhelyben-állás, a sor oldalról növekedése, a tülekedés:magyar vircsaft! Gabi persze mosolygott,leginkább rajtam; Tomi pedig nyugattott hogy nehogy valakit békává varázsoljak!Süni és Maci egész jól bírták!
Na végre vonat leérkezett, erre mindenki megrohanta és helyfoglalót játszott rajta!Azért csak sikerült leülnünk és végre elindultunk!Továbbra is mesés a táj, megéri várakozni a kisvasútra!
Felértünk a végállomásra és megvártuk amig a tömeg eloszlik valamerre, fotózkodtunk kicsit a
tónál, majd lefelé indultunk szép komótosan.
Süni néha előrerohant, keresett valami leülési lehetőséget és ott bevárt minket, addig mi dumcsiztunk szépen.Majd jött az uzsonna, Tomi almája a hátizsákból!Nem akartunk enni nagyon, mert indultunk tovább Lillafüredre ebédelni!
Szóval a völgy-séta megeset, mintegy 2 és félóra alatt!Szép komótos bllagás volt, de szerintem mindannyian élveztük, mert végre kaptunk levegőt! Erre a pesti és torontói gyerekeknek volt nagy szüksége!Tehát mindannyiunknak!
Kocsiba vágtuk magunkat és irány Lillafüred!Megérkeztünk a pisztráng-telepre, ahol teltház volt.Így becsatlakoztunk egy nagy asztalhoz, ahol kedvesen összébb húzták magukat a motoros urak!
Megrendeltük a halakat és vártunk szépen!Én mondjuk addigra már éhen akartam halni, de nem sikerült!Tomiról kiderült talán ekkor evett életében először halat!Le a kalappal előtte és megtisztelve érzem magam, hogy bízott az ízlésemben!Úgy nézett ki, hogy ízik Neki;lehet hgy nem fog mindig halazni, de most megette a világ legfinomabb pisztrángját!
Süni is legyűrte a hófehér húst, a bőrét megörököltem (mármint a halacskáét)! Nyami!
Maci tányérján is csak szálkák tanúskodtak a halazásról!Gabi is szép komótosan eltűntette a halacskát! Hallatlan jól laktunk!
Tele hassal indultunk hazafelé! Sikerült kisétálnunk és telezabálnunk magunkat!Tehát a jó levegő és a hal megtette hatását, Gabi kidőlt a kocsiban és majdnem hazáig horpasztott!!

VARRATSZEDÉS


A péntek hajnali "párna-csata"után elég fáradtan ment a nap. Délután 4-re mentem varratszedésre a rendelőbe, ahová Maci lelkesen elkísért. Persze, mert nem Neki szedték a varratait!
Becsekkoltam a betegirányítóban,majd felbattyogtunk a sebészetre, ahol ültünk 3/4 órán át.
Behívtak a kötözőbe, ing le majd hasra vágtam magam az vizsgálóágyon.Doktornő érkezett a fejemhez, majd szépen elkezdte leszedni a kötést a nyakamról.Na ez már kissé pocsék érzés volt, mert a ragasztó nem akart elengedni. Na de okos enged alapon csak letépték!
Akkor jött a fekete leves, a varratok kiszedése:iszonyat volt az a perc, amig kihúzta a zsinórt a sebből!!!Brrr!Ömlött rólam az izzadtság, szorítottam a szájamat, haraptam az ajkaimat!Ezt gondolta a doktornéni, mert kedvesen mindig kérdezte, hogy fáj-e nagyon és hogy kapok-e rendesen levegőt?Próbáltam válaszolni összeszorított szájjal, nehezen ment!
Valahogy túléltem a zsinórtalanítást, majd kaptam valami seböblítő löttyöt,új dréncsövet és egy kis paprika-krémet vagy mifenét.Csípett mint a nyavaja, de már nem érdekelt!Aztán végre bekötöttek gézzel,lekötöttek és mehettem utamra!
Szegény Maci hallgatta a nyavajgásomat a Bazilika előtti úton végig!Még jó hogy katona-zenekar koncert volt, ez feledtette egy kicsit a fájdalmam!

EGY NEHÉZ NAP ÉJSZAKÁJA

Itt ülök hajnali 3 óra óta.Tulajdonképpen egész jót aludtam, igaz félig ülve, mert a kötéstől nem lehet lefeküdni.Pontosabban lehet, csak nem tudok!
Sikeresen 3 darab, különböző méretű párnát vontattam be az ágyba, így lassan úgy éreztem magam, mint borsószem királylány a meséből! Macinak azért jutott egy kis hely, nyugi!
A legnagyobb és legkövérebb, duplatöltetű párnára rátettem a kispárnámat, majd végre eldőltem este 11-kor. Ekkor rájöttem hogy csak a jobb oldalamra dőlve tudok megmaradni. Hihetetlen élmény,de nem tudtam megfordulni!Este még biztos ami sicher, tettem egy kötésvédő kötést a nyakamra, sál gyanánt /Ádámka 8 évvel ezelőtti tetra pelenkája volt/.
Igen jó ötletnek bizonyult, ezért hajnali 1/2 3-kor úgy éreztem magam, mint akit egy szaunában éppen fojtogatnak!!!Sikeresen lekapartam a magamról a sálat.Addigra elzsibbadt a nyakam is, így párnacsereberélési akcióba fogtam. A ducipárnát és a kispárnát kivakartam magam alól és a lábaim alá költöztettem, majd a középső méretű , ergonómiai-oldaltfekvő IKEA párnát gyűrtem a fejem alá. Na ez igen hüje ötlet volt. A párnát megvettem és nem tudom használni!Mindenre jó,csak aludni nem tudok rajta! Borzalmasan meleg és puha.Nem mondom télvíz idején kitűnő darab, ha az ember a hóban reggelizik!
Szóval IKEA párna ki, kispárna vissza.Végre elaludtam volna, erre Maci elkezdett horkolni!Na erre besokalltam sajnos, így inkább kimásztam ide a géphez.
Érdekes a nyakamon a seb nem fáj, de a sebtapasz-ragasztó piszokul zavar és viszket a bőröm.
Ráadásul akkor méret, hogy aki szemben áll velem, annak is feltűnik a ragasztócsík a nyakam két oldalán.Körben éri a nyakincám! Masnis cica!
Úgy fogok kinézni kötözések után, mint akit ragasztószalaggal akartak megfojtani, a Helyszínelők filmben!!!Mindezt még 2 hétig ragasztás és kötözések után! Brrr!!
A nyakbiccentő izmaim bedurrantak és úgy érzem magam, mint aki testépítő világbajnokságra edz és éppen a nyakizmokkal dolgozik!
Nyakas vagyok, az már tény!

NESZE ITT EGY PÚP

Teve van egy púpú, van több púpú és kész. Nos én az egy púpú tevék vállfajához tartozom , illetve tartoztam ma reggelig.Történt hogy egy bő héttel ezelőtt a nyakamon hátul, jött egy kis pattanás.Ahogy az kamaszoknál lenni szokott ki is nyomtam és ezzel el is intéztem a dolgot.Hittem én, hogy ennyivel megúszom, de nem ment sajnos.
A pattanáska alatt lakott egy kis púp, évek óta. Nem csinált bajt, nem zargattam ezért.Igaz már az eszemben volt hogy talán el kellene vándorolnom vele a bőrgyógyászatra; de győzött a lustaságom és a félszem /nem a fél szem/!!!
Na ez a kis púp most a piszkálódásom hatására el kezdett nőni és bele is pirult!Sikerült kb. egy kisebb méret pingpong labdányira növesztenem! Tettem rá propoliszt ,jeget, alzolkrémet, meleg dunsztot; de sehogy sem akart javulni!Csak nőtt!!!
A vége az lett, hogy Andreácska doktornéni átkergettett a sebészetre ma reggel! Be voltam szarva rendesen! Az ismerős sebésznéni szabira ment és csak két hét múlva jön vissza, így aztán maradt a nagy ismeretlenség!Bevallom féltem egy kicsit/nagyon!
Hajnalban még nézelődtem a tükörben egy kicsit, kifordított fejjel, szemüveg nélkül, gondoltam meggyőzöm magam, hogy nem kell ehhez sebész : nos semmit nem láttam , de addig forgolódtam, amig el kezdett a vér jönni a sebből! Ajvé! Mégis át kell mennem, ennek a fele sem tréfa!Lelki szemeim előtt már láttam a hentesbárdot, az injekcióstűt és a fröcsögő vért! Brrr!
Igen ám, de jobban féltem hogy szert teszek valami szepszisre és abból nem jövök ki jól! Irány a rendelő!
Becsattogtam az orvosi rendelőbe, bekartonoltam magam, majd felsétáltam a sebészetre. Régen lehettem arra, mert közben befalaztak egy részt belőle, és én pont oda akartam bemenni.Sebaj megyek másfelé.Ja, de arra egy másik ajtó volt , az volt ráírva: Egynapos sebészet!Ez jó lesz, nem akarok beköltözni több hétre.Nem volt ott senki.Jó akkor megyek tovább, van még sebészeti ajtó!Kibetűztem a fél centis kiírásból hol lehet a doktornő ajtaja.Rövidlátók és szemészetre-járók az életben nem jönnek rá! Tudtam a nevet és így saccra leültem az ajtóhoz közel.Ment a tévé a folyosón, de úgy hogy senki nem látta.Mert a plafonra tettek egy konzolt és a konzol egy vizsgálóajtóval pont szemben volt! Hihihi!Így volt a múltkor a szemészeten is!
Nos nekiálltam olvasgatni, de behívtak elég gyorsan.Egy nagyon kedves asszisztensnő kérdezte mi baj, mondtam.Bájosan kérdezte hogy megnézheti-e! Mondtam persze ilyen szépet nem látott!Tetszett is neki, mondta hogy ezt szépen feltárjuk!Ajjaj,tudtam ez mit jelent!
Leküldött a büfébe hogy egyek és igyak valamit, nehogy rosszul legyek!Úgy tettem és ettem.Egy darab 10 forintos nagyságú pogácsát, egy darab párizsi kockát bírtam enni és kettő korty víz ment belém!Gondoltam ha kijön belőlem, akkor sem kell sokat takarítani utánam!
Felmentem és leültem, gondoltam olvasgatok még! A Nők Lapja betűi folytak össze-vissza, semmire nem emlékszem.Megint gyorsan behívtak.Nem ismertem az orvosnőt, nem tudtam mi vár rám!Most már tudom, csupa jó!
A doktornő ,akit Nataljának hívtak, kb.45-50 közötti, őszes hosszú hajú törékeny hölgy, akcentussal beszélt.Ekkor megnyugodtam!Tudni kell hogy nagyon sok orosz ajkú barátunk van, és jó élmények kapcsolódnak hozzájuk!!!
Valaha régen Irina volt a természetgyógyászunk; nos Ő nagyon sokszor kihúzott a pácból minket!Mostanság Olga az, aki hajunknál fogva kiemel a mélyből!Neki köszönhetem , hogy a gerincsérvemet nem kellett operálni!!!Ő az aki a sarokfájásomat is orvosolta lézerrel!
Nem is tudom felsorolni a sok barátot, barátnőt akik nagyon sok kedvességet adtak nekünk!
Szóval Natalja doktornő megnézte a nyakam, majd kérte hason feküdjek fel a vizsgáló ágyra.Úgy tettem!Egyszercsak mondja nekem , forduljak meg, mert a fenekem lett így megvilágítva.Jó átfordultam.Kérte hogy lógassam a fejem az ágy széléről lefelé.Így tettem, majdnem leestem! Mondta , drágám ennyire azért nem kell.Elhelyezte a fejem és elkezdtek készülődni felettem!A legnagyobb injekcióstűt sikerült megörökölnöm a magyar egészségügytől!Mindezt hallottam csak és akkor még nem gondoltam hogy ez 8 centi is lehet.Először a hajamtól váltam meg egy kicsit, majd egy fél deci jódot löttyintettek rám.Jött Natalja és a tű, mondta hogy ezt most egy kicsit belémszúrja.Ja mind a 8 centit??? Nagyon finoman dolgozott, szinte nem is fájt!Ugyan abban a percben ahogy jött a tű, minden kifolyt a púpból!Mondták az asszisztensnők, hogy a beteg kicsit folyik!
Majd egy kicsit vártak és jöttek a szikék, az olló meg még mifene!Nem éreztem semmit, nem zavartattam magam, feküdtem hason.Csak meleg volt a lámpa a fejem felett! Addigra sikerült végre nem a fenekemnek világítania!Nos hallottam az olló nyikorgását, de nem éreztem; lelki szemeim előtt láttam amint a púpomat kivágják! Jajj a teveségemnek!!
Műtét közben a doktornő édesen kérdezte, hogy:-Ugye kapok levegőt???? Kaptam!Beszéltetett, hogy mit csinálok, meg mi újság velem, mondjak valami jót! Jól esett, hogy érdeklődött!
Maci ugyan közölte utána, azért beszéltetett, nehogy elvágja a hangszálaimat!Reménykedett???
Szóval a nagy varrótanfolyam után, dréncsővel a nyakamban, felülhettem.Már el akartam indulni, de mondták jó lenne ha megvárnám, amig bekötöznek! Tényleg!
Holnap mehetek kontrollra, majd utána még 2 álló hétig!
Most úgy nézek ki, mint egy masnis cica.Legalábbis Maci szerint!Szerintem egy transzformer mozgású, vízilóra emlékeztetek kötéssel a nyakamon.Ja és sálat is kötök rá, nehogy elhagyjam a kötésemet.
Nesze nekem púp!

ARC KIÁLLÍTÁS

Fodrász után kilátogattunk Anyuval és Sünivel a plakátkiállításra a Hősök Terére. Eddig talán egy kivételével, mindegyiket láttuk.Érdemes odasétálni és sokadmagunkkal megnézegetni a plakátokat!
Most egy párat a kedvenceim közül idefotóztam Nektek, aki nem jut ki az is láthassa. Szubjektív a dolog, kinek mi tetszik és hogy értelmezi a látottakat!RESTART volt az idei szlogen!
A teljes beszámolót az alábbi honlapon olvasgathatjátok:
http://www.arcmagazin.hu/hirek

HAJCIHŐ

Nagynéném megunta hogy folyton csak lóg a hosszú hajam. igaz én is nagyon untam már, meg persze meleg is volt a nyakamnak tőle. Nos Mari egy jó lélekteni pillanatban, egy kánikulai kávézáskor megpendítette a húrt. Akkor érkezett a fodrászától, és gondolta finoman rábír a dologra engem is.
Kb.6 éve jár már ehhez a hölgyhöz, aki nagyon jól bánik az ollóval és az ecsettel!Mindig jó kis friss, lendületes, fiatalos frizőrt készít Marinak, gondoltam na jól van, elkérem a telefonszámot és majd egyszer felhívom.De Mari ismer:megadta a számot, majd finoman azt iránt érdeklődött, hogy miután nagyon előre be kell jelentkezni, ne hívja-e fel és ne jelentsen-e be akkor rögtön?!
Nos én is meglepődtem a gyors reagálásomon, azt válaszoltam hogy de, és akkor rögtön be is lettem jelentve.
Az igazsághoz hozzátartozik, régen fiatal koromban, havonta-kéthavonta jártam rendszeresen sörény-rendberakóhoz.Tehát volt fix fodrászunk és akkor a család felváltva éppen ki, mikor ért rá, odament és hajat alkottatott.Na de Apa temetésének napján, hajnali 6-kor kellett volna mennem a fodrászhoz és nem volt lelkierőm.Gondoltam Apa nem a hajam miatt szeretett, így memostam és ezzel el is intéztem a dolgot.Ez 1996-ban volt... Azóta Anyu vágta néha , ha engedtem.De az utóbbi időben valahogy nem esett jól az olló; pedig Anyu jól használta.
Sámson se járt fodrászhoz!
Ha lenne egy fodrászatom, Delila Fodrászüzemnek hívnám!Brrrr!!!!Fejvesztve menekülne mindenki!
Nos tegnap délelőtt 11-re kellett mennem a hajvesztésemre!Sikeresen előbb értem oda, mert nem akartam késni.Na ja, a fodrászat a m házunktól kb.3 saroknyira van.Ezért 25 perccel leőbb indultam.Legközelebb elég 5 perc is!Utálom ha az első alkalommal valaki elkésik! Avagy a pontosság a királynők erénye!Pláne ha valaki órákkal foglalkozik!Hihihi!!!
Szóval betotyogtam az udvarba, ahol a kis fodrászat üzemel. Tündéri kis helység fogadott és benne egy szem lány , akonek a haját festették.Körülnéztem és akkor előbukkant egy nagy szőke hajkorona, alatta egy filigrán lány, csacsogó hanggal.Ő volt Dóri!Kijött és nagyon kedvesen bemutatkozott, mondta csüccs, Melinda mindjárt érkezik és megkapom a fejmosást.Ajvé, gondoltam!
Melinda is előbukkant, magas , mosolygó lány. Gondoltam baj nem lehet.Nem is volt.
Világ életemben utáltam, ha hátrahajolva mossák a hajam.Inkább mindig bebuktam fejjel, mint a fiúk a mosdótálba.Valószínűleg a régi, antik világból emlékeztem a frizuristák hajmosó-táljára, a nyaktörő műanyag francra.Mindig vágta a nyakam,amikor beletettem a fejem!Szóval nagyon nem vágytam rá, mert olyan volt mintha nyaktiló próbán lenne az ember lánya!
Itt viszont Melinda lábai előtt egy nagyon más fajta nyaktörő volt.Végre nem műanyag és nem olyan éles.Sőt kimondottan jó, valószínűleg ez már ergonómiailag fejlett darab.
Melinda nekiállt a beígért fejmosásnak; finom szakavatott mozdulatokkal masszírozta a fejbőrt és a hajat is nagyon óvatosan.Utálom ha nekiesnek a hajamnak és tépik, húzzák-vonják!Itt viszont ilyen nem volt, sőt nagyon jólesett; behunytam a szemem és majdnem elaludtam!Aztán kész voltam és fejemen egy turbánnal átköltöztem a hajvesztő székbe!
Kicsit tartottam a régi emlékek miatt, hogy már megint 15 centis tincsek hullanak a mélybe, a beígért 1-2 centis darabok helyett! Dóri mesterien forgatta az ollót, végtére is mesterfodrász!Mire odaért a székhez, már megálmodta milyen hajam lesz! Nagyon ügyes lány!Sikerült normális fejet kitalálnia nekem, végre nem úgy nézek ki, mint a vihartól megvadult ló, a lá Delacroix!
Nos a vágás után egy kis szárítás, majd Melinda bebonygyorgatta a hajam! Tincseim újra felbukkantak!!!!
A tükörből ma reggel is én néztem vissza, nem egy ló!!!

EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI


Vasárnap 10-kor autóba vágtuk magunkat és Szentendre felé vettük az útirányt!Csodálatos idő fogadott a kis utcákban, sütött a nap hétágra. Megtaláltuk az Artunio Galériát, becsöngettünk szépen és kijött egy nagyon álmos, széttúrt hajú srác mezítláb, pólóban és pizsamanadrágban.Beengedett kedvesen és kinyitotta a termet nekünk.Mondta az utca felé nem tartanak nyitva, nehogy valaki ellopja a kiállított dolgokat. Szép új világ!
Nos a kiállítási terem egy kb.30 nm terület volt, a falakon szép sorban a képek, középütt pedig tárolókban az ékszerek.
Nem csalódtam Bartha Ágnesben, vagyis inkább kellemesen csalódtam.Mindig tud újat mutatni, elgondolkodtatni, ismeretlent felfedezni. Egyszóval csodálatos amiket alkotott megint!
Elidőztünk egy kicsit a kiállított képek előtt, fotóztunk egy párat , hogy megmutassuk azoknak akik most sajnos nem jutottak el oda.Gabi barátnőm elviszi hírét /és persze a képeket fotón és katalógusban is/ ennek a páratlan tehetségű művésznőnek Kanadába is! Remélem ott is tetszeni fognak majd a kiállított Csodák!!!


Toronyőr (nagy kedvenceim egyike)

Víz jel (folyó) , víz jel (tenger)

Fényjelek

Mágikus jel

Széksorozat I. (a képek alatt a címek kicsiben)

Széksorozat II.

Széksorozat III.

Madártávlat II.

Törésvonal

Fekete-Fehér,Igen-Nem I. és II.

Labirintus (a másik nagy kedvencem)

Üzenet (a harmadik nagy kedvencem)

Kapu ( a kedvencek kedvence!)

Sejtelem ( kiválasztott a kedvencekből)

Nővéreink (meseszerű kép)

Üvegplexi ékszerek I.

Üvegplexi ékszerek II.

Üvegplexi ékszerek III.