ERDÉLY ARANYKORA 3.

A múzeumi látogatás után egy be nem tervezett kirándulás jött, ami meglepetésszerűen csapott le rám!

Úttalan utakon eljutottunk a Torockói Várhoz, amit megmásztunk.A vár a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók.Szerintem effektíve csak kövek egymáson! Érdemes megnézni a fölfelé vezető utat, középen a "medvecsapást" amit Maci és Attila követett el!

Az alsó képen a mi kis csapatunk lankásabbnak hitt útvonala látható(speciel én alkatilag "farnehéz" vagyok, mint a Skoda, így Maci egy erősebbnek ítélt emelkedőn egyszerűen feltolt; aztán a megpróbáltatások még nem értek véget, miután régen esett az eső, és a föld igen porhanyósnak bizonyult az edzőcipőm alatt, így egy meredek részen úgy ítéltem meg hogy "vagy megkapaszkodom vagy legurulok" és az emelkedő tetején belecsimpaszkodtam egy fűcsomóba.Na ahogy túléltem leültem és rám jött a röhögőgörcs, lelki-szemeim előtt láttam ahogy az "okos enged elv"alapján a fűcsomó kitépődik és én letarolom a hegyoldalt.Maci azt ajánlgatta hogy nekifutásból induljak, erre mondtam, hogy én maximum tanknak lennék jó közelharcban.)

Emiatt a látvány miatt érdemes volt felmászni: az alvó óriás (Székelykő) aki miatt Torockón kétszer kel fel a Nap

Emiatt a rom  miatt nem volt érdemes fűcsomókat tépkednem:

Lefelé azon dünnyögtem, hogy mászás helyett egyszerűbb lenne legurulni...Miután túlélte mindenki a vár-ostromot elkalandoztunk a Székelykő Kúriához! Étterem, hotel, kilátó egy helyen, uniós-pénzből épített igényes kivitelezés hely!

Három a kislány:

Négy a kisfiú (plusz Dóra)

Kicsit megkésve, délután 5-kor értünk a Tordai Hasadékhoz, ahol számomra röhejes módon este 6-ig fizetni kell hogy kirándulhasson az ember.Ezért mondjuk nem kapunk semmit, de a hidak legalább egy helyben vannak. Sajnos addigra a lábaim kikészültek és a közeledő sötétségtől is tartva sikerült kiborulnom, aminek hangot is adtam az erdőben.A fiúk a 4*100-as váltófutáson akartak részt venni, én nem! Picit visszhangzott a hasadék!Aztán ez fokozódott, mert átkelve egy kapaszkodó nélküli esőerdei függőhídon (amin ugrált a mögöttem bandukoló Maci) elment a kedvem az egésztől.Marival karöltve visszafordultunk.A többiek tovább mentek, kinek meddig tartott a hangulata az egészhez!
Az erdő visszafelé is visszhangzott, úgy röhögtünk Marival, aki akkor vallotta be hogy tériszonya van és retteg a függőhídtól!Ezzel más is így volt! Kibandukoltunk és az őr , akinek fizettünk addigra hazamenekült előlünk!
Rambo "függőhídja"

Maci új barlangja, a fundamenta - alap támogatásával épült

Derékfájós turisták a hasadékban :)

 A végzet hegye

Rambo II. hídja

Úttalan utakon

"Rám-szakadék" láncai

Falra mászok vagy falra mászók

Út

Út

Hidacska

Patak

ERDÉLY ARANYKORA 2.

Vasárnap Torockóra mentünk!1999-ben kapta meg a az Europa Nostra-díjat.
(Az Europa Nostra 1963-as megalakulásával olyan páneurópai, non-profit szervezet jött létre, amelynek célja, hogy a térségben működő műemlékvédelemmel, vidék- és várostervezéssel foglalkozó civil szervezetek és szakmai egyesületek ernyőszervezeteként elősegítse az európai identitás megerősítését és az épített és természetes környezet megóvását.)

A kút legalsó része,a félköríves részben állva mostak az asszonyok :

Ezen a felső részen ittak az állatok, innen ment a víz le a mosáshoz:

A legfelső részen ivóvíz csörgedezett (Mari fürkészi az itatót,Maci a kútnál napozik Attilával)

Izgalmas történések
1.Állatvásáron megvették a kis bocit, akit lovaskocsival szállítmányoztak hazáig:

2.Béla a malac

Jellegzetes házikó, előtte az elmaradhatatlan paddal:

Böjte Csaba gyermekotthona (az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.)

Ici-pici utcácska, sikátor címszó alatt (mondjuk ha szembejön valaki velem, beszorulnánk mint Micimackó Nyuszi házába)

Furcsaság: a körbekerített templom

Belátogattunk a helyi néprajzi múzeumba, ahol egy kedves hölgy végigkalauzolt minket. Lőttem egy pár fotót itt is!!Torockón egyébként régen vasérc bányászt és feldolgozás volt, innen a sok fém eredetű tárgy.

Ma is működő zár:

Gyönyörű kovácsoltvas rács:

Lábas kályha, avagy "egy füst alatt" főzés:

Kuriózum: toronyóra szerkezet, mint nyársforgató

Adomány-gyűjtő céhláda:

Nagy kedvenceink voltak a kontyos székek: ha békesség volt a házastársak között, akkor a székeket úgy tették, hogy a kontyok összenézzenek, ha pedig nem volt béke, akkor megcserélték a székeket úgy, hogy a kontyok ne nézzenek össze, így a vendég látta mi a helyzet:

Láttuk a híres torockói vert csipkét, amelyiknél arra tippeltünk Macival,  hogy milyen jól össze tudnánk kavarni a szálakat:

Volt csodás népviseleteket bemutató tároló is:

ERDÉLY ARANYKORA 1.

Egy szép szombati hajnalon nekiindultunk Erdély meghódításának!Kb.550 kilométer volt előttünk és nem is gondoltam volna, hogy a fenekem autóülés formájú lesz majd estére! Maci hősiesen bírta a köhögőrohamokkal tarkított utat, én mondjuk ezt kevésbé toleráltam! De tartottuk magunkat! Az autó szuper volt, mint ahogy a sofőr és a mitfahrer is!!! Az úton dumálás és röhögés váltotta egymást!
A határon a magyar oldalon senki nem volt, a román részlegen 2 unatkozó vámtiszt nézegette meg az útleveleket.Na szépen átjutottunk és meg kellett vásárolni a román autóutakra a matricát.A magyar oldalon közel a határhoz, a benzinkútnál kávét és benzint lehet kapni, pisikélni is ki lehet menni, no de matrica az nincs!?nem igazán értettem, de ha csak ezt az egy dolgot nem érteném, boldog ember lennék!
Szóval a határnál megvették a sofőrök a matrica nevű, egy darab A4 oldalas papírt!
Onnan aztán meg sem álltunk egész Nagyváradig, ott fotózkodtunk és kinyújtottuk elmacskásodott lábainkat!Itt inkább az elkalózkodott póló a lényeg és hogy nem dőlt ki a lámpaoszlop:

Hagrid háza a tök-ültetvénnyel, Harry Potter filmjéből:

Tovább indultunk és legközelebb Kolozsváron álltunk meg városnézésre. Megnéztük a felújított Mátyás-szobrot és a háta mögött magasodó Szent Mihály Templomot.Egyébként ez Erdély második legnagyobb alapterületű temploma, a brassói Fekete Templom után.

Invitálás vörös szőnyeggel:

Csodálatos üvegablakok mögül mosolygott a napfény:

Orgona is volt, csak sajnos éppen nem játszott rajta senki:

Maci nem engedte hogy bemásszak a ruhásszekrénybe, pedig volt bent lámpa és hősugárzó is.(Gyengébbek kedvéért a gyóntatószék nevű intézménybe nem ülhettem be kicsit!!!)
Miután kifényképeztük magunkat,a téren álló monumentális Mátyás-szobrot csodáltuk meg!

Elsétáltunk Mátyás szülőházához is:

A ház előtti terecskén az volt az érzésünk, mintha Szentendrén lennénk.Hangulatos kis kávézók teraszán külföldi és helybeli fiatalok üldögéltek, oldalt a biciklik leállítva.Kézművesek kínálgatták portékáikat!Szóval nagyon kis békebeli idill volt!
Próbáltam úgy fotózni, hogy az elektromos légvezetékek ne lógjanak bele a képekbe, mert erre felhívták a figyelmemet, nagy röhögések közepette!Kitaláltuk hogy úgy díszítenek karácsonykor, hogy feldobálják a lampionokat és biztos eltalálnak egy vezetéket, amiből lesz áram!

Utunk végül is véget ért a Sinfalvi Kereki Vendégházban, célba értünk!
http://www.kereki.ro/index.php

Vacsora, tábortűz közbeni csillag-lesés után nyugovóra tértünk!Hideg volt az este a tűz körül, harapni lehetett a levegőt!
Miután Maci sajnos betegen vágott neki az útnak, köhögésekkel tarkított éjszaka után a reggeli ébredéskor vettem észre, hogy kedves Férjem kiköltözködött az éjszaka leple alatt a 16 ágyas nagy hálószobába!