BICAJ NUKU

Gondoltam megosztom Veletek a délutáni horrort, ami nálunk ma megesett!
Szép verőfényes délután a Belvárosban, a ház félemeletén egy helyes kis bicikli parkingolt. Erős lánccal, szép komótosan odabiztosította a tulajdonos, a korlát rácsához.
Szent megnyugvással felment dolgozni az irodába (az Élet fintora, éppen a bicikli felett van az iróasztala), mert tudta a kis "paripát" 2  kamera figyeli, tágra nyílt szemekkel! Nos ez így is volt! Ám a műszak végén,délután a szegény kis bicaj-tulaj már csak kihűlt helyét találta a cangának, a kihűlt lépcsőházban. A forró nyomok is kihűltek...
Egy HŐS vihette el, gondolta! Meg akarta menteni biztos!De kitől, mikor a kamerák árgus-szemekkel lesték, és idegen ugye nem nyúl más dolgaihoz (8.parancsolat)!!
Hát HŐS-ünk baromira nem zavartatta magát és szépen elkötötte a más tulajdonában álló,  a félemeleten dekkoló biciklit! Mondjuk tök jó, hogy HŐS-ünket rögzítette az egyik kamera premier plánból, a másik valószinűleg ügyködés közben, valamint kamerás beengedő-kaputelefon van; paranoia a köbön!
Holnap bekérik a rögzített felvételt és a rendőrségre viszik!De ettől még a mai este álmatlanul telik majd  a kis bicaj-tulajnak, mert aggódik a kis "paripáért"!
Nem is tudom mi lenne  a"méltó" büntetése az ilyen HŐS-nek! Talán le kellene vágni a kezeit, mint Szt.László idejében! Vagy inkább a lábait és akkor nem tudna pedálozni...

EGY ÉJ 17 PILLANATA

Hajnali 2.40-kor valaki megfogta a bal bokámat és iszonyatos erővel elkezdte húzni.Stirlitz tudta, a görcs volt az! Jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, de az első helyén sípszó állt!!!
Aztán felpattantam, ahogy egy jól sikerült talajtorna gyakorlat után az ember szokott! Nem röhög a kedves Olvasó, ugyanis a valahai tornászkislány előbújt belőlem: Dévény Panni néninél tornásztam, Fischer Annie is zongorázott az egyik bemutatónkon. Ezt egy 16 mm-es filmen meg is örökítették, valamikor 1867 után!!!!
Na szóval ott álltam hajnalban, a sötétben az ágy mellett a bal lábamon, a görcs meg bennem!Stirlitz tudta, el kell jussak a konyháig a kalcium tablettáig! Víz volt mellettem, de abban ugye elég kevés a kalcium, így minden erőmmel nekiindultam a kb.10 méteres távnak. Ilyen idétlen helyzetekben mindig rám jön a röhögés, most sem volt ez máshogy: eszembe jutott Hofi Géza mondása: -Tudja mennyit futok 100 méteren?10 métert!
Lelki szemeimmel láttam, ahogy a hajnali futamon ,az irdatlan iramomban lehagy egy csiga! Most valóban 100 méternek tűnt a pár lépés!
Na elértem a célt,  elnyertem az első díjat: a kalcium tablettát! Kavargattam a pezsgőtablettát gyorsan hogy végre megigyam, addig ott feszítettem a konyhakövön állva, mezítláb! Na  most mondjuk ha ez a Hawaii szigeteken történik, ott ugye szép melegek az éjszakák, de a konyhakövön hajnalban valahogy  nem ez jutott eszembe.Lefagyott a talpam! Stirlitz tudta, a pezsgés kell! Igen de nem a pohárban, hajnalban, kínomban!
Na csak legyűrtem a koktélt és vártam. Kis idő múlva hatott és úgy éreztem kiállt a görcs. Lassan vissza- iramodtam az ágyhoz. Elértem és bedőltem; már annak hogy görcs nuku! Stabil oldalfekvésbe helyezkedtem, biztos ami biztos, legalább ne fulladjak meg! De más is oda feküdt mellém!Na vajon ki? A görcs álljon bele!
Annyira fáradt voltam addigra, hogy erősebb lett a késztetés a görcs legyűrésére az alvás javára!
De Stirlitz tudta, hogy az ördög nem alszik, legalábbis nem mindenkivel! Hát reggel 6.30-kor megint megfogta  a bokámat!

u.i.:Stirlitz is kínomban jutott eszembe hajnalban. A vicc rémlett ugyanis:
Stirlitz, mikor este átment a parkon, észrevette, hogy egy szempár figyeli.
- Müller - gondolta Stirlitz.
- Stirlitz - gondolta a bagoly.

FÉRFIAK VS. NŐK

A férfiak erősebbek mint a nők!

-Komolyan? 9 hónapig bírnál a hasadban hordani 3 kilós kisbabát? Bírsz főzni,takarítani és telefonon beszélgetni egy időben? Bírsz egész nap 10 cm-s magassarkúban sétálni? Bírsz egész éjszaka sírni,és amikor reggel felkelsz, olyan mintha semmi se történt volna?
Jegyezzétek meg férfiak.. A nők csak addig szorulnak segítségre,amíg a frissen festett körmük meg nem szárad. 

WÍNER SNICLI avagy MESÉL A BÉCSI-SZELET

Nos tudok helyesen írni, de ezt nem hagyhattam ki. Ma ugyanis nagyon rossz voltam.Effektíve falánk!
Az történt ugyanis, hogy amikor Anyutól eljöttünk a kórházból, betértünk kedvenc Bécsi-szelet Éttermünkbe, az István utcába   http://becsiszelet.hu/?menu=load&tp=102 .
Voltunk ott 2 hónapja és akkor is ugyanezt rendeltük, csak valahogy a méretre nem emlékeztem! Hát igen mi nők erre hajalmosak vagyunk!
Szóval belém bújt a kisördög és a 30 dkg -os változat mellet döntöttem, kis osztrák káposzta-krumpli salátával spékelve. Maci a 18 dkg húsi mellett voksolt. Gyanítom valamit tudott!
Megérkezett a pincérnő és természetesnek véve a dolgot a nagyobbikat szerette volna letenni Maci elé. De azért megkérdezte, és a válasz után elkerekedett szemmel letette elém a rettentően nagy bécsi-szeletet.
Maci rendes volt, hogy enyhítse a hölgy elájulási szándékát, kért magának egy pár szelet kenyeret! Így jelezte hogy Ő a férfi a házban! Ja csak én vagyok az Oroszlán!
Először meghökkentem, valahogy írtó nagynak tűnt a rántott húsi! Mit rántott húsi, ez egy irdatlan nagy pizzatányéron fekvő, fél malac volt!Kiklopfolva, bepanírozva !Jaj!
Kettévágtam hogy legalább optikailag enyhítsek a dolgon! De  hiába, észrevettem hogy az én félszeletem akkora mint Maci teljes szelete! Nagyon elszégyelltem magam! De ezen az érzésen úrrá lett az éhségem!
Szép komótosan legyűrtem a kaját és amíg eljutottunk az autóig később, azon gondolkodtam hogy legközelebbre emlékezni fogok a méretekre! Meg a Tízparancsolatra is! De minimum 8-ra belőle!
Legalábbis" rántotthúsilag" biztos !

MESÉL A BÜKK

A csokoládé túltengés után nekiindultunk a Lillafüredi pisztrángosnak! Évek óta a kedvenc helyem Felső-Hámor! Már írtam róla, mesés hely a Bükkben, mesefalu, mese  tóval! Ha nyugdíjba megyek odaköltözöm!!!!
Átkeltünk hegyen-völgyön és elértük a pisztráng telepet. Nem fotóztam most, mert már pakoltam fel egy jó adagnyi képet régebben.Nagyon nem változott.
http://pisztrangtelep.hu/
Most viszont lefotóztam a halakat, amiket aztán megettünk!
A képen felül az aranypisztráng fokhagymás panírban, alul az "autentikus" több fűszeres bundás halacska /ez volt az enyém, az én drágaszágom, ja kb.10 percig tartott/

Első ügyködésem az volt, hogy leszedtem a fejét! Ne nézze ahogy megeszem:)
Hihetetlen finom volt mindkettő! Ajánlom mindenkinek!!!!!!!
Megállapítottuk újfent: pisztrángot csak Lillafüreden, hecket csak Siófokon Zsoltinál eszünk!
Miután teleraktuk a hasunkat, úszott a halacska, hazafelé  vettük az útirányt. Át a nagy szerelmemen , a Bükkön!
Van egy mesés út, amin érdemes átautóznotok, vagy bicajozni. Ki mit bír!Kb.50 kilométerről van szó, az erdőben nincs telefon-lefedettség!Tehát belvárosi turistáknak nem ajánlott gyalog!Nincsenek kirakatok sem!
Csak az Erdő!!!Mesés fákkal, bokrokkal és a levegője harapható!
Kicsit keskeny a két sáv, de elférnek az autók! Különösen ha mindenki a saját sávjában halad!
Ha Maci nem olyan ügyes akkor ma már nem innen, hanem az örök vadászmezőkről írtam volna a blogot!
Egy fél idióta lengyel vezető, úgy döntött, hogy  kis buszával mindkét sávot kihasználja!A hegyről lefelé döngetett az állat, kb.80 km/h sebességgel. Igen ám ,de nem lehet kisajátítani az utat!Mi szépen mentünk felfelé, a marhája meg a kocsinktól 20 cm-re elrobogott!Kissé elkapta a kormányt, így korrigált! Maci szegény uralta  a helyzetet, de a kocsiban megfagyott a levegő egy percre!Az élet szép és rövid!
Na ezek után óvatosan mendegéltünk és a fotózáskor, egy lehajtónál álltunk meg.Biztos ami ziher!
Az igazság az, hogy nem nagyon tudom visszaadni az erdő szépségét!A mélységet, a magasságot, az illatot, a színeket!Igen van photoshop, de az már durva változtatás lenne. Így inkább azt mondom ,menjetek és éljétek meg az erdőt!

CSOKOLÁDIA

szerelem első látásra!

Leereszkedtünk a mélybe, egy pincerészbe, ahol beharangozták a Guinness rekord csokikat!Na azok nem tudom hol voltak, de meleg az volt rettenetesen!
Viszont találtunk kézműves csokoládét! Na az viszont kárpótolt, vettünk is egy pár táblával saját és ajándék célokra.Megjegyzem finoman a nekem vett tábla már elfogyott!
Ez nagyon izgi lehet, de nem nyithattam ki :(

Íme az ínycsiklandó választék a lelkes készítőkkel

Kicsit arrébb a nagyiparibb gyártásból kaptunk ízelítőt. Szegény hölgyek eszelős melegben, a szuterénben kellet hogy bemutassák a csoki-gyártást. Kb.35 fok lehetett lent, szellőzés nuku! Talán logisztikailag van valami kis hiány a szervezőknél!

Ja találtunk még csoki-várost is, ami már olvadt a melegben:

Menekülőre fogtuk a dolgot, ugyanis kint hidegebb volt. Na most már nem csak a "hasam mindenek előtt" című  darabot forgattuk, hanem a szemünket is. Kirakodóvásár is volt ugyanis, a sok kézműves mellett persze előkerültek a bóvlibb cuccok is. De hát ez a világ (t)rendje!
Jöttünk-mentünk a sorok között és persze nekem bele kellett szeretnem egy kis manóba!Szívembe zártam, ahogy rám nézett! Na addig sürögtem-forogtam, amíg az egyik képet megvettem.
Barnáné Juhász Ildikó a mester, aki egyszerűen tiszta szívből , szabad-kézzel rajzolja, festi a képeket! Meseszerű képek angyalokról,manókról,tündérekről! Az alkotó tiszta-szívűsége, bája, életszeretete tükröződik a képeken!!!Ellenállhatatlanok, színesek, édesek!
Lefotóztam az összes kiállított darabot és most megosztom itt! Aki szeretne esetleg ilyen csodás képet venni, írjon nekem, itt van a mester névjegye.
Itt megnézhetők a további alkotásai:
http://arteon.hu/index.php?action=gallery&artist_id=631

Alkotás a napon

Színesek

Tündériek

Angyaliak

Volt még csodás nemezelt ajándék, termésből készült díszkép és csodás kis dolgok tömkelege,  mind-mind kézimunka

Babák, amelyeknek gyökérfából faragták ki a fejüket

LEGYEN SZERENCSINK!

Nos volt is, meg nem is!Reggel 8.50-kor indultunk útnak, és tulajdonképpen időben landoltunk Szerencsen. Eddig jó. Na azt hogy Csokifesztivál van a városban 2 darab, kifeszített vászonfelirat tudatta csak. Táblák sajnos nem voltak, így sikeresen átcsattogtunk Szerencsen, ahol útépítés volt!Oda-vissza a felmart aszfalton, bukdácsoltunk a porban. Miután kiértünk a városból Maci szépen leszidott, hogy nem figyeltem és tuti hogy voltak nagy táblák! De nem voltak!
A visszafele úton aztán láttuk a 20*30 cm nagyságú sárga táblákat, rajtuk felirat:  PARKOLÓ!
Hát kérem szépen ez alapján maximum a kocsit lehet elhelyezni! De azt sem lehetett, mert össze-vissza kanyarogtunk a hüje táblák miatt.Na valahol Maci bement egy udvarba és letette  a kocsit!
Kb.20 méterre a bejárattól; az ösztönei vezették vagy inkább a hasa!
Helyes kis sárga karszalagot kaptunk és beszabadultunk a Csokifesztiválra!

Elsőként ez a 2 óriás méretű ,egészséges kivitelű finomság ami szembejött velünk.Ismertük már a terméket, rettentően geil, tömény, ragadós cucc!

Majd színes kistestvéreikkel találkoztunk:

Közvetlen mellettük a kontraszt:  nem egészséges, de kinézetre igen látványos!

Mondanom sem kell, egyikből sem vettünk! inkább mentünk tovább!
Szerencsénkre a Szerencsi Bonbon mutatta be a "hogyan készül a csokoládé" című szappanoperát! A tolongásból ítélve kóstoltak az emberek, azt viszont nem figyelték hogy mi van a háttérben! Jellemző, csak a zaba!
Jó kis forgató gép, amin a Mikulások forogtak, hogy ne legyenek levegősek

Maci szerint ez egy átalakított betonkeverő, speciálisan kakaóbabok elszédítéséhez

Trutymákolás a márványasztalon

Tovább sétáltunk és találkoztunk nagy kedvencünkkel, Gombóc Artúrral :)

/ csendben megjegyzem Artúr a kék ruhás, mellette Fiona mosolyog, a 38 foktól elgyötörve/

Artúr kedves fotózása után felmásztunk a múzeumba, ahol a Szerencsi csoki gyártásának emlékei voltak kirakva. Venni kellett jegyet 300 Ft/fő. Én becsületesen megkérdeztem, hogy kell-e fotójegy, mire az volt a válasz hogy igen. Ja és 1000 Ft az ára! Ja  akkor nem kell! Szerintem a hüjék a másik oldalon parkolnak...

Így aztán szépen disznó módon 1 darab képet készítettem összesen. Rajtam kívül fotóztak egy páran, jegy nélkül!Itt a kép, amit nem hagyhattam ki, Artúr életnagyságú csoki-szobra!

Különleges mézeskalács-történet következik:

Jöttünk-mentünk a hőségben szépen ahogy kell. Egyszer csak  láttunk egy mézeskalácsos asztalt.Odamentünk és egy nagyon kedves, szimpatikus fiatalembert találtunk ott.Jövetelünkre felállt, köszönt, mosolygott és rögtön megkínált! Igazi kereskedő!Nos szó szót követett és a mézeskalács csomagolására nézve kapcsoltam, hogy 2 hete Balatonfüreden már láttuk ezeket a szépségeket! Talált, süllyedt!!!!Az Édesanyával találkoztunk akkor! Na milyen fejem van! De a röhej: reggel amikor indulunk a Városligetnél láttunk kipakolást,amire Maci mondta menjünk be.De nem volt időnk. Nos most ott állítanak ki a Szülők!

Szóval kóstolgattunk, vásároltunk és fotóztam!

http://www.radicsmezeskalacs.hu/cegunkrol

Családi régi kiütőfák:

Zsűrizett, nyertes termékek

Szépséges termékek