Szuri barátném most éppen Indiában járt. Kalandjairól tudósított a napokban, illetve azt írta le hogyan élte túl a nagy kalandot. Kicsit szabadszájú a beszámoló, de így a jó! Így adja vissza a kinti állapotokat!
Miután könnyesre röhögtem magam, engedélyt kértem hogy ide feltegyem.Örömömre megengedte, hogy megosszam a kedves Olvasókkal; zsebkendőket elővenni!!
"Vótam 10 napig Indiában egy 10 fős csoportot kísértem, fordítottam nekik angolról meg ilyenek. Az egyik főutazónak volt egy könyve, Végigettem Indiát, ez volt a címe. Az utazás végére ez a könyv átkeresztelődött Végigfostam Indiát-ra, mert a tulajdonosával pl. ez történt. Mielőtt odamentem volna, én is nagyon féltem,hogy ilyen sorsa jutok, de a módszeres vodkaivászat napi egyben maximálta az ilyen jellegű problémáimat. Más kérdés, hogy előfordult, hogy ez a napi egy nem éppen a legjobbkor kívánkozott ki. Eccer például egy egész napos (több mint 12 órás) utazás után (400 km!), hulla fáradtan, fél éjfélre megérkezve a köv. szállodába a helyi idegenvezető minden áron kommunikálni akart még velem. Egy darabig udvariasan hallgattam, aztán éreztem, hogy udvariaskodással itt nem sokra megyek, mer ha még egy perccel is tovább beszél, lefosom a bokám. Mondtam neki, hogy azonnal szükségem van egy vécére, ha elég sok ideje van, kivárhatja, míg visszatérek. Aztán futottam. Ez meg kivárta. Nem lehet ezeket holmi szaporafosással lerázni… A témához már csak annyit, hogy miután mindezt ilyen olcsón megúsztam, a baktériumaimra az osztrák orvos felírt vmi lószérumot, antibiotikumokat, amik pontosan olyan hatással vannak az emberre, mint az indiai kaja. Úgyhogy a mai napom egy jelentős részét is a klozeton töltöttem. (Érdekesek ezek az orvosok: az otthoni doki hasmenésre köhögés ellenit írt, ez meg köhögésre hashajtót… ki érti ezt??) NaDe elég is ennyit az emésztésemről.
India nagyon érdekes volt, helyenként szép is, de leginkább sokkoló. Az első napokban tátott szájjal ültünk a buszon, amikor a mi léptékeinkben egész falvakat láttunk nejlonzacskókból tákolt sátrakban lakni, irgalmatlan dzsuva volt, térdig jártak a szemétben és iszonyat szegénység. Nálunk a legutolsó cigány putri is luxuslakás ehhez képest. Mi sose látunk ilyen szegénységet és nyomort élőben sehol. A kisebb városokban, vagy Delhi külsőn ehhez társultak még a bocik, akik szintén elég soványak voltak általában, mer ugye az aszfalt nem valami tápláló. Egyébként az „autópályának” nevezett úton (leginkább autóút, de még ez se egészen igaz) bármi szembejöhetett: a birkacsordától kezdve a bocikon át a tevékig malacok, kecskék, majmok… és nem utolsó sorban velünk ellentétes irányban közlekedő járművek (teherautók, személyautók, ökrösszekerek, robogók, biciklik stb.) a mi sávunkban természetesen. Az útikönyv szerint Indiában láthatjuk a világ legszínesebb forgalmi dugóit. Ebben a 30 évvel ezelőtti útikönyvnek tökéletesen igaza volt: turistabusz, teherautó, traktor, riksa, tuktuk (aki nem tudja, mi az, az interneten tuti megtalálja, úgyis elmondhatatlan), bicikli, lovas kocsi, ökrösszekér, szamárszekér, emberi erővel hajtott szekér, robogó, személyautók és minden, ami közlekedésre alkalmas. Sávok nincsenek fölfestve, mer úgyis fölösleges lenne, kb. 5 sáv szélesen állnak a Rákóczi út felénél kisebb terleten, mindenki dudál, az arra való, hogy jelezd, ha jössz, és mindenki megy. Balesetet ennek ellenére csak elvétve láttunk, és mindenki tök nyugodt. Émmá nem voltam ennyire nyugodt, amikor az út egyik feléről át kellett menni a másikra, vagy amikor beszálltam egy tuktukba… Az úttesten egyedül szerintem a mai napig nem keltem volna át, még jó,hogy ott volt az idegenvezető. Láttuk a Taj Mahalt, az nagyon szép, láttunk egy csomó szép épületet, szép szőnyegeket, selymeket (ezekből végül mégiscsak bevásároltam) meg azt a leírhatatlan életet, amit ott az emberek folytatnak. Ültünk elefánton (az enyém 40 éves volt, és már nehezen járt, de még ütötték is, úgyhogy legszívesebben leszálltam volna szegényről, mer úgy sajnáltam), és láttunk majomokat is, az volt a legjobb. Egyedül a szent helyek voltak tiszták, mer a vallás az persze meghatározza az életüket. Voltunk a Gangesznél, láttuk, ahogy fürödtek benne meg ittak belőle, ez utóbbitól majdnem felfordult a gyomrom. Az ugye hagyján, hogy boldog-boldogtalant beleszórnak, mer azt tartja a vallás, hogy ettől jó lesz neki. De ha vkit vmilyen oknál fogva nem égetnek el, arra rákötnek egy nehéz követ, azt irány a Gangesz feneke. Utána meg ezt isszák,h megtisztuljanak. Meg ebben fürödnek, mosnak, reggeli tornáznak, az európaiak meg aktívan hánynak a gondolattól. Csónakáztunk a Gangeszen, egy élmény volt mellesleg, de ott jöttem csak rá igazán, hogy nekem a steril Skandinávia való. "
Gangesz-pancsi
Taj Mahal
Tuk-tuk
Elefántháton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése