DOLCE VITATKOZÁS 2.

A megközelíthetetlen csokik, amiket madártávlatból fotózhattam csak. Ez az igazi diéta!

Voltak izgalmas édességek is, Svédországból például. Lehet hogy a jávorszarvasok is szeretik? Majd alkalomadtán megkérdezem őket! http://svededesseg.com/

Volt jó pár fagyis is  kiállítók között, én csak nyalodának hívom őket, nemes egyszerűséggel!Ott volt a Gelarto Rosa is, akik a mi utcánkban is vannak és nagyon finom nyírfacukorral készült fagyit is árulnak!
http://www.gelartorosa.com/
Ott volt a Fragola is, tündéri designjával:

Találtunk egy kekszes helyet, a La Delizia Kekszmanufaktúrát!Hihetetlen kedvesek voltak,izgalmas kis tasakokban ínycsiklandó kekszecskék!Gyanítom betérünk hozzájuk majd!! http://www.ladelizia.hu/

Találtunk angol csemegéket is. Ott is nagyon kedvesek voltak, ráadásul gyönyörűségesen pakolták ki a portékájukat! Valahol a Camponában vannak,ott keressétek!Addig a képek magukért beszélnek!

Elmentünk a csokimúzeum előtt is, csak a nagy tömeg miatt nem tudtuk hogy az a "múzeum"!

Fotózni manapság nem nagyon lehet!Én speciel kínosan ügyelek, hogy ha valaki fényképet készít lehetőleg ne álljak be a képbe! Na itt most tapasztaltam, hogy ez rajtam kívül sokakat nem izgat, sajnos!
Nos egyszer minden jónak vége van címszó alatt hazafelé vettük az útirányt. A siklót persze le kellett fotóznom, mert anélkül nem élet az élet!

Ezt nem hagyhattam ki!

Néztük hogy oszlik a tömeg a tudományosan megszervezett hídon:

Megállapítottam, hogy a mai szervezésről már szobrot is emeltek:

"Hullócsillagot" is láttunk; Maci szerint az volt, szerintem repülőgép!Repülő vörös-csillag...

Megnéztük az Oroszlánt a híd tetején!Ennek van nyelve, csak a 4 sarkinak nincs! De már azoktól sem félek!

Lesétáltunk a Zrínyi utcán és végre virágszínvonalú kirakatot láttunk, egy Operett nevű boltét!

DOLCE VITATKOZÁS 1.

Miután lementünk hídba /a rémes szervezés miatt/ felruccantunk a Várba egy kis édességért. Snoopy közvetített arról, hogy tegnap nem volt nagy tömeg, menjünk bátran. Bátran mentünk, a sor most tényleg rövidnek tűnt.20 percig totyorásztunk a lejtőn csak. Aztán amikor hátra néztünk , na akkor a lejtő aljáig álltak a zemberek!

Közben meg-megállt a sor, kiderült elfogyott a jegy/karszalag/! Hihihi!Kérdeztem hogy most nyomják az újakat vagy akik kijönnek azokról leszedik a régit?

Na nagy nehezen eljutottunk a pénztárig, ahol nem volt aprópénz, így szenvedés lett a visszaadás! Végre megszereztük a karszalagokat, amiket csak az őrök ragaszthattak ránk.
Az én csőrmesterem olyan szorosan rakta fel a szalagot, hogy nem kapok levegőt alatta, az ütőerem a csuklómon tam-tam dobol!
Na bejutottunk, és irdatlan tömeg fogadott!Meg egy karácsonyfa!!!! De nem fenyőből!Képzavar a köbön!
Mit keres itt egy lufikkal feldíszített fa? Előre készülnek vagy a tavalyi itt maradt?

A szervezetlenség csúcsa és a logisztika mélypontja amivel szembesültünk a rendezvényen!A tömeg néha el sem fért a szűk helyen, sok kiállítónál elfogyott a kínálni való portéka:

A kávés standon éppen elfogyott a kávé, a tej, a pohár!!!! De mondta a tulaj menjünk vissza később akkor lesz. Visszamentünk és vártunk kicsit, és aztán tényleg megjött a kávé, a tej és a pohár is!Elkészítette az én latte macchiatomat, erre elment az áram!Itt volt az a pillanat amikor menekülőre fogtuk a dolgot, lehet hogy rossz ómen voltam a Dallmayr Prodomo kávénak! Tények: a tulaj nagyon kedves volt, előzékeny, jó fej! A kávéjuk mesésen finom!!!!!!!!!!!!Aki tud menjen szépen és igyon egyet!!

Még mintát is kaptam /amíg volt áram/

Láttunk sok csoki-manufaktúrát, de volt amelyikhez nem lehetett odaférni, így messziről a virágágyás tetejéről zoomoltam.Képek a 2.részben!

TUDOMÁNYTALAN ÚT-LEZÁRÁS

Ma effektíve megközelíthetetlen lett a Belváros! Járhatatlanná vált a környék autóilag! Csak gyalog vagy két keréken közlekedhető, négy keréken csak babakocsin lehetett vonulni!

A Lánchidat a Tudomány Hídjaként lezárták a kocsik elől, így a kiállításokat megtekinthették az arra kíváncsiak!

Nos leruccantunk kicsit körülnézni; hát nagy csalódás volt.

A Széchenyi téren kipakolva mindenféle tudományos sátrak, csak éppen nem lehetett odaférni egyikhez sem!

Meteurológiai Szolgálat sátra

Valaki sátra, baromi sokan előtte /lehet hogy a LEGO sátor volt../ 

A tészta-híd, amit nem lehetett normálisabban fotózni sajnos

A hídon próbáltunk középen menni, de ez egyenlő volt a lehetetlennel, így kimentünk a szélére. Középen az úttesten mozdulni nem tudott a nép, így a kiállítókból alig láttak valamit. Gratulálok a szervezőknek, élvezhetetlen volt a dolog. Íme a képek magukért beszélnek:

Nézzétek csak, egy férfi feje takarja ki a lényeget:NŐKRE van szükség!

Túl a Masat hegyen..

Miután az egész hidat lezárták, gondoltuk végig tart a kiállítás. Hát nem, csak a fele útig volt mit nem látni. Később a Csokifesztivál sorban állásakor fotóztam le a tömeget a félig üres hídon:

HOL VAGY NAGY SZERELEM?

Mi Nők hajlamosak vagyunk sok mindent elkövetni egy Férfi szerelméért! Megteszünk sok kilométert hogy láthassuk, fogyózunk hogy a legjobb formánkat mutassuk, fodrászhoz szaladunk hogy a frizuránk tökéletes legyen, a kedvenc ételét készítjük mert a férfiakhoz a hasukon át vezet az út ;na jó a hasuk alatt kb. 20 centivel :)
Szóval annyi mindent feláldozunk értük, miattuk, miattunk!
Na most, ha én még egyszer az Életben kikecmergek egy "férfiért" Pesthidegkútra, csak hogy láthassam, megsimogathassam, hogy lefotózkodhassak vele, na azt már nem!
Ma délután ugyanis ez történt, és le sem voltam fütyülve!!! A vetélytárs egy 15 centi magas és 30 centi hosszú, copfos volt! Micsoda szégyen! Tény hogy nem vagyok egy modell-alkat, de ez azért fájt!
Maci, merthogy így hívják a kis drágát akiért kiutaztam, kb.80 kiló és 6 éves. A "kis copfos"  kb.3 kiló és 9 hónapos. Itt nem beszélünk pedofíliáról ?Szép pár lenne, mit mondjak mint  a viccben a lódarázs!
Azt sosem értettem, hogy a kutyák ilyenkor nem filóznak el a méreteiken?!Mármint a marmagasság és kiló arányra gondoltam!

Szóval Maci-kutya nem volt hajlandó elmozdulni az ajtó elől, ahol a kis copfos volt, aki persze tüzelt!Nem lőtt!
Megközelíteni sem lehetett, odajönni sem akart nagyon! Pedig én csak fotózni szerettem volna!!!De nem akarta!A múltkor bezzeg odadugta a nagy fejét hogy simogassam, jött utánam!A nagy kék szemeivel olyan édes-búsan nézett!
Gyanítom nem ismerem ki magam a kutyák lelki-világában! Igaz az a gyanúm, lassan a férfiakéban sem... A kutya se érti ezt!