ERDÉLY ARANYKORA 5.

Az utolsó napon a Tordai Sóbányába kirándultunk le.Hihetetlen élmény volt,a  7 törpe egyikének érezhettem magam, legyen mondjuk Vidor!
1690-ben nyitották meg a bányát és 1932-ben állt le a termelés. Ma már csak turisztikai látványosság és gyógyhely!A hőmérséklet 10-12 fok, a levegő kitűnő, nyalogattuk magunkról a sót!Legközelebb viszek sült krumplit!Az akusztikája zseniális a bányának, nekem a legjobban a visszhangok csarnoka tetszett, ahol 16-szor verődik vissza a hangunk!Na itt persze sötét volt, amit én zokon vettem, erre Attila megvigasztalt hogy a hang sötétben is terjed, nem kell kivilágítani!

Az új főbejárat

Régi tárna

Úton a föld középpontja felé

Fekete sókristály

Só a falon (nem nyalható)

A só útja

A bánya alja, a csónakázó tóval

A roppant csarnok

A fiúk a bányában dolgoznak

A sófal melletti út fa korláttal (fa talpfákon bandukolhatunk) felülről

 Ugyanaz alulról

Lent mindenféle szórakozási lehetőség van

A tárna alja Macival és a leömlő sóval (Maci a sótartó)

A sóbánya legvidámabb törpéje (persze mert nem neki kellett kibányászni a sót )

A csónakázó tó, ahol nem voltam hajlandó  evezni

A bányászok megpihentek

A 10 emelet magas falépcső, ahol nem mertem lemenni

Koncert-részleg

Focipályácska , ami  egyben pingpong terem is

A bánya alja és az óriáskerék

Kulináris élvezetben sajnos nem volt részünk, így ez az élmény még várat magára.Talán ha egyszer újra ráveszem magunkat, hogy 600 kilométert elautókázzunk, hegyen-völgyön át.
Majd legközelebb.....

ERDÉLY ARANYKORA 4.

Kirándulás és bográcsozás az erdőben, az Aranyos-völgyében. Kicsit esős, szeles, hideg napra ébredtünk. De nekivágtunk a hegy meghódításának.Az út itt relatív lankás volt, autók is jártak arra, így haladni lehetett rajta. A szél kegyetlenül fújt, az eső szemerkélt, nem éppen ideális időjárás várt minket,de találtunk teheneket és irdatlan mennyiségű szemetet.Sajnos a román piknikezők a party végeztével a szemetet a patakba szórják, lévén kuka sehol sincs. Ha van akkor is  beledobják...

A 4*100-as férfi váltó beindult:

Villanypózna a "Himalája" tetején:

Boci csengettyűvel:

Bográcsozás után elautókáztunk a világ tetejére , ahol lakik kora tavasztól késő őszig 2 néni, 2 tehénkével.A tehénkék nappal legelésznek és így estefelé a nénikék megfejik őket.A tejecskéből sajtocska lesz, amit szerettem volna megkóstolni, mert meséltek róla. Na ez persze nem sikerült, mert délután egy körül a tehénkék még kint legelésztek vígan! No de körülnéztünk és itt éreztem először milyen lehet harapni a levegőt: irdatlan kemény, hideg szél sivított és jéghidegnek éreztem a levegőt!

Kolostor a völgyben:

Nénikék házikója (se víz, se villany, se internet) :

Tehénkék házikója (hát mondjuk wifi itt sem volt) :

Dombocska:

A szemközti hegyoldal forrásvize a fáradt utazónak jól esett:

Víz-átfolyás ereszcsatornában:

ERDÉLY ARANYKORA 3.

A múzeumi látogatás után egy be nem tervezett kirándulás jött, ami meglepetésszerűen csapott le rám!

Úttalan utakon eljutottunk a Torockói Várhoz, amit megmásztunk.A vár a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók.Szerintem effektíve csak kövek egymáson! Érdemes megnézni a fölfelé vezető utat, középen a "medvecsapást" amit Maci és Attila követett el!

Az alsó képen a mi kis csapatunk lankásabbnak hitt útvonala látható(speciel én alkatilag "farnehéz" vagyok, mint a Skoda, így Maci egy erősebbnek ítélt emelkedőn egyszerűen feltolt; aztán a megpróbáltatások még nem értek véget, miután régen esett az eső, és a föld igen porhanyósnak bizonyult az edzőcipőm alatt, így egy meredek részen úgy ítéltem meg hogy "vagy megkapaszkodom vagy legurulok" és az emelkedő tetején belecsimpaszkodtam egy fűcsomóba.Na ahogy túléltem leültem és rám jött a röhögőgörcs, lelki-szemeim előtt láttam ahogy az "okos enged elv"alapján a fűcsomó kitépődik és én letarolom a hegyoldalt.Maci azt ajánlgatta hogy nekifutásból induljak, erre mondtam, hogy én maximum tanknak lennék jó közelharcban.)

Emiatt a látvány miatt érdemes volt felmászni: az alvó óriás (Székelykő) aki miatt Torockón kétszer kel fel a Nap

Emiatt a rom  miatt nem volt érdemes fűcsomókat tépkednem:

Lefelé azon dünnyögtem, hogy mászás helyett egyszerűbb lenne legurulni...Miután túlélte mindenki a vár-ostromot elkalandoztunk a Székelykő Kúriához! Étterem, hotel, kilátó egy helyen, uniós-pénzből épített igényes kivitelezés hely!

Három a kislány:

Négy a kisfiú (plusz Dóra)

Kicsit megkésve, délután 5-kor értünk a Tordai Hasadékhoz, ahol számomra röhejes módon este 6-ig fizetni kell hogy kirándulhasson az ember.Ezért mondjuk nem kapunk semmit, de a hidak legalább egy helyben vannak. Sajnos addigra a lábaim kikészültek és a közeledő sötétségtől is tartva sikerült kiborulnom, aminek hangot is adtam az erdőben.A fiúk a 4*100-as váltófutáson akartak részt venni, én nem! Picit visszhangzott a hasadék!Aztán ez fokozódott, mert átkelve egy kapaszkodó nélküli esőerdei függőhídon (amin ugrált a mögöttem bandukoló Maci) elment a kedvem az egésztől.Marival karöltve visszafordultunk.A többiek tovább mentek, kinek meddig tartott a hangulata az egészhez!
Az erdő visszafelé is visszhangzott, úgy röhögtünk Marival, aki akkor vallotta be hogy tériszonya van és retteg a függőhídtól!Ezzel más is így volt! Kibandukoltunk és az őr , akinek fizettünk addigra hazamenekült előlünk!
Rambo "függőhídja"

Maci új barlangja, a fundamenta - alap támogatásával épült

Derékfájós turisták a hasadékban :)

 A végzet hegye

Rambo II. hídja

Úttalan utakon

"Rám-szakadék" láncai

Falra mászok vagy falra mászók

Út

Út

Hidacska

Patak