2014. június 8., vasárnap

ETNA TE ÉDES!!!


Közös történetünk egy szellős (effektíve szeles) májusi szombaton kezdődött!Többszöri unszolásra ellátogattunk Tatára, a szokásos évi labrador kiállításra!Megérkeztünk és a szemünk elé tárult kb.50-60 kutya a gazdijával!Nos körülnéztünk és rossz szokásomhoz híven, szép csendben végig mértem a kínálatot: az egyik kövér volt, a másik túl robusztus-fejű, a harmadik hosszú orrú, a negyediknek nem volt szép a bundája, az ötödiknek ronda volt a színe, a hatodiknak nem tetszett a gazdája (ez igen fontos tényező!), a mit tudom én hányadiknál elment a kedvem az egésztől. Megálltunk egy helyen: na és itt láttam meg Etnát, akiről csak azt tudtam hogy : meseszép a bundája, csodás a szeme, szép formájú a feje, nyugodt az egész Kutya!!!Rám nézett és belelátott a buta fejecskémbe!Nem mozdultam el onnan és 40 perc egy helyben álldogálás után, Maci enyhén bokán rúgott hogy ugyan menjünk már oda!!! Nem esznek meg, beszélni szabad, kérdezzük meg hogy mi újság a kutyussal?! Hát azt gondoltam, ez tök ciki lesz; mi a fenét kell ilyenkor mondani, meg hát mit szól a kutyus majd hozzánk?!
A Gazdája egy elsőre is szimpatikus Úr volt, vadász ruhában üldögélt egy székben a kutya ott feküdt a lábai előtt!2 Hölgy volt velük, gondoltam családtagok, a kutyus kedvelte őket is!
Na odamentünk, köszöntünk és meg mertem kérdezni hogy, tessék mondani le szabad a kutyust fényképezni?Kedvesen válaszolták hogy persze! Maci odalépett Etnához és Ő azon nyomban farkcsóválással jelezte, kész az ismerkedésre!Mellső lábaival üdvözölte az első pillanatokat!Aztán odajött hozzám is és ahogy feltette a két kis mancsát és megnyalta a kezem, éreztem barátok lettünk!
Megpecsételődött hármunk sorsa!

 
Annyi szeretetet amit akkor kaptunk Etnától, előtte és azóta sem kaptunk mástól! Cuki volt ahogy örült a simogatásoknak és hálásan nyalogatta a kezünket!
Fotózhattam Őt és a felvezetés előtt Tamás ( a Gazdi) odaadta a pórázt nekem, hogy együtt lehessünk Etnával, amíg Ő készülődik!
Nagyon jól esett a bizalom, végtére is először találkoztunk!
A verseny után nagyon nehéz szívvel hagytam ott Etnát, Maci rángatott el!Telefonszámot cseréltünk Tamással és megbeszéltük, ha jövőre lesz kiskutya akkor érdeklődhetek majd. Mondta kedvesen, hogy meg vagyunk hívva hozzájuk majd a nyaralóba.Ezt akkor úgy véltem kedves gesztus,de nem is reméltem hogy ebből lesz valaha valami.Nem mertem volna hívni Őket, így kicsit el voltam keseredve; mikor láthatom majd Etnát....
Este persze már kiposztoltam Etnás képeinket a Facebookra és jöttek a kedves visszajelzések. Éjjel aludtam, de hajnalban már Etna fotóit nézegettem a telefonomban. Telt a vasárnap szép csendben.Ábrándoztam magamban. Aztán megcsörrent a telefon este és Tamás érdeklődött, hogy vagyunk és hogy aludtam-e éjjel? Hát régen örültem így telefonnak!!!!!!!!!Nagyon jól esett, hogy ilyen kedvesen érdeklődtek!
Aztán teltek a hetek és többször is hívott Tamás (és persze Etna) és meg lettünk hívva a mai napra!
Készültem ezerrel, mivel tudunk örömet szerezni Nekik? Meg fog ismerni Etna? Fog nekünk örülni?
Készítettem Etnának egy névre szóló takarót: fehér filc anyagból kivágtam a nevét és a betűket egy bordó kis takaróra felvarrtam; beszereztem egy rózsaszín sípoló gumisünt; sütöttem kutya-pogácsát!
A pogácsáról nem készült kép, mert megérkezésünkkor , kiszimatolta hogy a meglepetései közt van és kikunyerálta :)  Persze felfalta volna az egész névre szóló doboznyit, de csak pár darabot kapott!
A rózsaszínű sünmalacot nem lehetett elvenni Tőle, dobálta, hurcolta magával, rágta-húzta-vonta! Még jó hogy beszereztem egy sárga tartalék-sünt is!
 Selfie a sünmalaccal:

Meg kell mosni mielőtt a szájunkba vesszük az ajándékot:


A plédnek is örült: kicsomagoltatta és hordta körbe a kertben! Nem volt hajlandó senkinek odaadni, nem boltolta el még Tamással sem egy kis juti-falatért cserébe!!!



Szóval sikerült a megérkezésünk Etna örült nekünk nagyon!Megnyugodtam! Tamás és Hajni nagyon kedves emberek, ritka szépen gondoskodnak a Kutyusról! Nagyon aranyosan vártak minket, készültek mindenféle földi jóval! El voltunk kényeztetve!
Lesétáltunk egy enyhe bevezető labdázás után a kis tóhoz, ahol Etna végre elemében érezte magát: pancsizott!!Mit pancsizott vízi balettezett! Lételeme a víz, természetes közegének érzi kiskora óta! Szereti ha feladatot kap, visszahozza (ha van kedve) a bedobott botokat, amiket szépen kettéharap a csodás fogaival!
Nem nagyon akart kikecmeregni a vízből, a nagy hőségben bent jobb volt!

A kettérágott botot is kihozom nekik!

Dobjatok már be valamit!

Gazdi kint van, mert nem mer bejönni!

Egyedül birtokolom a tavat!!!

Nem megyek haza!

Na jó még ezt az egy botot kiúsztatom nekik!

Gyere be érte!

A rózsaszín gumi-süni a legnagyobb kincs lett, nem adta oda senkinek! Huza-vona persze volt érte , de hát az csak játék kérem!!!!
Maci először szépen kérte:

Huza-vona lett:

Juti falatért 5 másodperc leülés jár:

Állva is lehet kunyerálni:

A rekkenő hőség és a labdázás után jól esik a hűsölés a zöld medencében:

A labdát csak akkor adom, ha eldobod!


Kutya-labdázasra edzenem kell,Maci szerint meg kell tanulnom dobni! Mi vagyok én valami amerikai focis dobó-játékos??? Mondjuk tény, hogy a váll ízületeimet most érzem :)  Beszerzek egy kivénhedt teniszlabda-adogató gépet a selejtezésből!!! Ha meg magasabbra dobok, akkor letarolom az almafát!

Mondjuk tény, hogy ez a mozdulat inkább a pétanque játéknál hasznos:)

Almafa kímélő dobás!

Testületi megbeszélés vagy inkább szülői értekezlet?!


A gumi-sünt nem adom!!!!

Persze a Nagynéninek mindent szabad, ha Etna a wellness medencében pancsizott , hát Eszter meg is puszilhatta!

Gumi-sün barátkozás velem!

 
Etna porték!!!! A világ legszebb kutyája!!!!





Milyen furcsa is az Élet! Mióta ma este hazaértünk és itt ülök a gép előtt, töltöm fel a képeket, olyan furcsa érzés tölt el: Etna lihegését hallom, mint amikor a labdázás után lepihent hűsölni! Valahogy kicsit az életünk része lett, várom hogy találkozhassak Vele! Teljesen beleszerettem! Nagyon remélem, hogy közel egy év múlva majd, Etna kisbabáját tarthatom az ölemben és így egy picit Etna is itt lehet velem-velünk!!!!!!!!!!!!!!

Hogyan is írta Anatole France: "Amíg meg nem tapasztaltuk,milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik!"   Drága Barátaim! Gyanítom ébredünk!!



Nincsenek megjegyzések: