ÚJRA ITTHON

5 nap után hazatértünk a nászútról. Ez igen rosszul érintett mindkettőnket, mert maradtunk volna még.De egyszer minden jónak vége szakad.Gondoltam leírom az élményeket és megosztom mindenkivel a sok szépséges dolgot, amiben részem-részünk volt.
Íme a teljesség igényével:5 csodás nap élménybeszámlója következik.


PÉNTEK:
Nekivágtunk a nagy útnak Pestről Miskolctapolcáig.Fogytak szépen a kilométerek, bár volt olyan pillanat amikor örökkévalóságnak tűnt, hogy egyszer végre odaérjünk.Az autóban való üldögélés nem tartozik kifejezetten a kedvenc időtöltéseim közé.Amikor én vezetek akkor nincs baj, de ha "anyósülésben" történő 2-3 órás fenéklapításról van szó, na az rémes! Még jó hogy beszélhettem! Ha azt sem tehettem volna, na akkor vége lett volna a világnak.Ha a szám és a lábam sem járhat , akkor nem bírom ki! Legközelebb viszek horgolást az útra! (bár sikerült az 5 nap alatt kétszer elaludnom az autóban , ilyen utoljára 6 éves koromban volt!)

Szóval bekarikáztunk Miskolcra. Kérésemre megkerestük a Zsinagógát.Sikerült is megtalálnia Macinak, és a Posta előtt leparkolva szépen odasétáltunk! Kiírás sehol, Medvécském bement az udvarra és megkérdezte hogy hogyan lehetene megnézni a templomot, mert hát este nem akaróztunk imára beesni és nézelődni túristaként. Nos szóltak egy úrnak jöjjön,mert jött 2 idegen nézelődni.Kibattyogott egy 50 körüli úr, aki éppen elmenni készült, de hát a 2 idegennek még megmutatja a templomot. Nos nagy nehézségek árán (mire valaki bejut az oldalkapun, megmuszklisodik)sikerült bemenni a Zsinagógába. Kérem tisztelettel, a Dohány utcai Zsinagóga kis mását láttuk.Csak nagyon el van hanyagolva, lévén nincs több millió forint a felújítására!
Álltunk ott és néztünk, ámultunk milyen szép is lehetett amikor tele volt valaha. Manapság sajnos nincs tele, valószínűleg nagyob ünnepekkor sokan vannak, de a hétköznapokon csak egy pár padban ülnek.
Furcsa érzés kerített hatalmába, Apa jutott eszembe. Ő Sátoraljaújhelyben született és sokat volt Miskolcon és környékén is, sok barátja volt onnan. Beszélgetésbe elegyedtünk kalauzoló ismeretlenünkkel.Aki akkor még ismerelennek tűnt!!
Említettem Apát és erre mondta az úr, hogy akkor földije neki.Na szóval amikor említettem a nevemet, akkor jött az ámulat! Apa nagyon-nagyon kedves barátjának a fia állt velem szemben!
Egy pillanatig nem kaptunk levegőt!Péter Édesapját is ismerem és a nagybátyját is!Emlékszem Jóska bácsi /a nagybácsi/hogy szeretett engem; nem volt gyereke és nem volt öregkorára senki sem aki Pesten mellette lett volna.Péntekenként mindig átlátogatott Hozzánk és délutánonként ott volt egy pár órát.Mindig nagyon kedvesen beszélt velem, a Szüleimmel, kedves halk szavú ember volt.Emlékszem rá előttem van az alakja és az arca is; és meg van a kis virágvázám is, amit egyszer egy születésnapomra kaptam.Emlékszem a temetésére is, azon még Apa is ott volt...
Szóval ilyen kicsi a világ!Ha valamerre jár az ember , akkor ott ismerőst talál! Péter innen üzenem:még visszatérek és akkor hosszabb időt töltünk majd együtt!Több idő lesz beszélgetésre, mert msot 5 napban sűrítettünk mindent!!!

Miután kigyönyörködtük magunkat, elbúcsúztunk és visszamentünk az autóhoz. A postáról még feldobtunk egy szép lapot Maci unokahúgának,akinek szombaton volt az esküvője!Mi viszont épp nászúton voltunk, és ezért nem tudtunk ott lenni Szentendrén!
Irány Miskolctapolca, a Flóra panzió!