HÉT FÁTYOL

Múlt szombaton a Szalajka-völgyébe látogattunk el.Tavalyi ottjártunkor örökre beleszerettem a völgybe !
Most Gabi barátnémat fuvaroztuk oda, Süni és Tomi társaságában. Az igazsághoz tartozik, hogy a völgybe oda-jutni szinte csak autóval és vonattal lehet Pestről.Vonattal kétszer 3 óra a vonatozás, utána egyéb átszállások. Torontóból, ahonnan Gabi jött ,onnan szinte csak repülővel lehet!Szóval szerveztünk egy jó kis túrát, hogy megmutasuk, nekünk is van természeti szépségünk, nem csak Kanadának.
Bepréseltük magunkat Medvécske autójába és nekivágtunk a nagy útnak. Hátul elfértek kicsit szűken ugyan hárman, Maci vezetett és meg néztem előre, mert nem forgott a bekötött nyakam. Mondjuk a sebész-doktornéni nem írta föl receptre, hogy 3 napos műtött nyakkal 400 kilométert kell autózgatni, de otthon megbolondultam volna.
Meg egyébként is, megígértük a kirándulást, így ehhez tartottuk magunkat.
Nagyon jó hangulatú út volt, dumcsiztak a hátsó sorban ülők.Röhögcséltünk, nézelődtünk végig.Átkeltünk nagy szerelmemen, a Bükkön!!!!Azon az erdei úton, ahol csak egy nyomsávos az út (igaz az viszont aszfalt!) és ahol az az erdő van, ahol a 7 törpe lakik!
Szóval megérkeztünk végre a Völgyhöz, az erdei vasúthoz.Ott persze szembesültünk megint a honi szervezetlenséggel.
A kisvasút indult volna 11.30-kor, de nem indult mert a másik mozdony nem jött vissza, egy nyomtávos sínen pedig nem megy a dolog!Szóval 30 perc egyhelyben-állás, a sor oldalról növekedése, a tülekedés:magyar vircsaft! Gabi persze mosolygott,leginkább rajtam; Tomi pedig nyugattott hogy nehogy valakit békává varázsoljak!Süni és Maci egész jól bírták!
Na végre vonat leérkezett, erre mindenki megrohanta és helyfoglalót játszott rajta!Azért csak sikerült leülnünk és végre elindultunk!Továbbra is mesés a táj, megéri várakozni a kisvasútra!
Felértünk a végállomásra és megvártuk amig a tömeg eloszlik valamerre, fotózkodtunk kicsit a
tónál, majd lefelé indultunk szép komótosan.
Süni néha előrerohant, keresett valami leülési lehetőséget és ott bevárt minket, addig mi dumcsiztunk szépen.Majd jött az uzsonna, Tomi almája a hátizsákból!Nem akartunk enni nagyon, mert indultunk tovább Lillafüredre ebédelni!
Szóval a völgy-séta megeset, mintegy 2 és félóra alatt!Szép komótos bllagás volt, de szerintem mindannyian élveztük, mert végre kaptunk levegőt! Erre a pesti és torontói gyerekeknek volt nagy szüksége!Tehát mindannyiunknak!
Kocsiba vágtuk magunkat és irány Lillafüred!Megérkeztünk a pisztráng-telepre, ahol teltház volt.Így becsatlakoztunk egy nagy asztalhoz, ahol kedvesen összébb húzták magukat a motoros urak!
Megrendeltük a halakat és vártunk szépen!Én mondjuk addigra már éhen akartam halni, de nem sikerült!Tomiról kiderült talán ekkor evett életében először halat!Le a kalappal előtte és megtisztelve érzem magam, hogy bízott az ízlésemben!Úgy nézett ki, hogy ízik Neki;lehet hgy nem fog mindig halazni, de most megette a világ legfinomabb pisztrángját!
Süni is legyűrte a hófehér húst, a bőrét megörököltem (mármint a halacskáét)! Nyami!
Maci tányérján is csak szálkák tanúskodtak a halazásról!Gabi is szép komótosan eltűntette a halacskát! Hallatlan jól laktunk!
Tele hassal indultunk hazafelé! Sikerült kisétálnunk és telezabálnunk magunkat!Tehát a jó levegő és a hal megtette hatását, Gabi kidőlt a kocsiban és majdnem hazáig horpasztott!!