VARRATSZEDÉS


A péntek hajnali "párna-csata"után elég fáradtan ment a nap. Délután 4-re mentem varratszedésre a rendelőbe, ahová Maci lelkesen elkísért. Persze, mert nem Neki szedték a varratait!
Becsekkoltam a betegirányítóban,majd felbattyogtunk a sebészetre, ahol ültünk 3/4 órán át.
Behívtak a kötözőbe, ing le majd hasra vágtam magam az vizsgálóágyon.Doktornő érkezett a fejemhez, majd szépen elkezdte leszedni a kötést a nyakamról.Na ez már kissé pocsék érzés volt, mert a ragasztó nem akart elengedni. Na de okos enged alapon csak letépték!
Akkor jött a fekete leves, a varratok kiszedése:iszonyat volt az a perc, amig kihúzta a zsinórt a sebből!!!Brrr!Ömlött rólam az izzadtság, szorítottam a szájamat, haraptam az ajkaimat!Ezt gondolta a doktornéni, mert kedvesen mindig kérdezte, hogy fáj-e nagyon és hogy kapok-e rendesen levegőt?Próbáltam válaszolni összeszorított szájjal, nehezen ment!
Valahogy túléltem a zsinórtalanítást, majd kaptam valami seböblítő löttyöt,új dréncsövet és egy kis paprika-krémet vagy mifenét.Csípett mint a nyavaja, de már nem érdekelt!Aztán végre bekötöttek gézzel,lekötöttek és mehettem utamra!
Szegény Maci hallgatta a nyavajgásomat a Bazilika előtti úton végig!Még jó hogy katona-zenekar koncert volt, ez feledtette egy kicsit a fájdalmam!