A múzeumi látogatás után egy be nem tervezett kirándulás jött, ami meglepetésszerűen csapott le rám!
Úttalan utakon eljutottunk a Torockói Várhoz, amit megmásztunk.A vár a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak csekély alapfalai láthatók.Szerintem effektíve csak kövek egymáson! Érdemes megnézni a fölfelé vezető utat, középen a "medvecsapást" amit Maci és Attila követett el!
Az alsó képen a mi kis csapatunk lankásabbnak hitt útvonala látható(speciel én alkatilag "farnehéz" vagyok, mint a Skoda, így Maci egy erősebbnek ítélt emelkedőn egyszerűen feltolt; aztán a megpróbáltatások még nem értek véget, miután régen esett az eső, és a föld igen porhanyósnak bizonyult az edzőcipőm alatt, így egy meredek részen úgy ítéltem meg hogy "vagy megkapaszkodom vagy legurulok" és az emelkedő tetején belecsimpaszkodtam egy fűcsomóba.Na ahogy túléltem leültem és rám jött a röhögőgörcs, lelki-szemeim előtt láttam ahogy az "okos enged elv"alapján a fűcsomó kitépődik és én letarolom a hegyoldalt.Maci azt ajánlgatta hogy nekifutásból induljak, erre mondtam, hogy én maximum tanknak lennék jó közelharcban.)
Emiatt a látvány miatt érdemes volt felmászni: az alvó óriás (Székelykő) aki miatt Torockón kétszer kel fel a Nap
Emiatt a rom miatt nem volt érdemes fűcsomókat tépkednem:
Lefelé azon dünnyögtem, hogy mászás helyett egyszerűbb lenne legurulni...Miután túlélte mindenki a vár-ostromot elkalandoztunk a Székelykő Kúriához! Étterem, hotel, kilátó egy helyen, uniós-pénzből épített igényes kivitelezés hely!
Három a kislány:
Négy a kisfiú (plusz Dóra)
Kicsit megkésve, délután 5-kor értünk a Tordai Hasadékhoz, ahol számomra röhejes módon este 6-ig fizetni kell hogy kirándulhasson az ember.Ezért mondjuk nem kapunk semmit, de a hidak legalább egy helyben vannak. Sajnos addigra a lábaim kikészültek és a közeledő sötétségtől is tartva sikerült kiborulnom, aminek hangot is adtam az erdőben.A fiúk a 4*100-as váltófutáson akartak részt venni, én nem! Picit visszhangzott a hasadék!Aztán ez fokozódott, mert átkelve egy kapaszkodó nélküli esőerdei függőhídon (amin ugrált a mögöttem bandukoló Maci) elment a kedvem az egésztől.Marival karöltve visszafordultunk.A többiek tovább mentek, kinek meddig tartott a hangulata az egészhez!
Az erdő visszafelé is visszhangzott, úgy röhögtünk Marival, aki akkor vallotta be hogy tériszonya van és retteg a függőhídtól!Ezzel más is így volt! Kibandukoltunk és az őr , akinek fizettünk addigra hazamenekült előlünk!
Rambo "függőhídja"
Maci új barlangja, a fundamenta - alap támogatásával épült
Derékfájós turisták a hasadékban :)
Rambo II. hídja
Úttalan utakon
"Rám-szakadék" láncai
Falra mászok vagy falra mászók
Út
Út
Hidacska
Patak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése