2012. október 17., szerda

ERDÉLY ARANYKORA 5.


Az utolsó napon a Tordai Sóbányába kirándultunk le.Hihetetlen élmény volt,a  7 törpe egyikének érezhettem magam, legyen mondjuk Vidor!
1690-ben nyitották meg a bányát és 1932-ben állt le a termelés. Ma már csak turisztikai látványosság és gyógyhely!A hőmérséklet 10-12 fok, a levegő kitűnő, nyalogattuk magunkról a sót!Legközelebb viszek sült krumplit!Az akusztikája zseniális a bányának, nekem a legjobban a visszhangok csarnoka tetszett, ahol 16-szor verődik vissza a hangunk!Na itt persze sötét volt, amit én zokon vettem, erre Attila megvigasztalt hogy a hang sötétben is terjed, nem kell kivilágítani!

Az új főbejárat

Régi tárna


Úton a föld középpontja felé

Fekete sókristály

Só a falon (nem nyalható)

A só útja

A bánya alja, a csónakázó tóval

A roppant csarnok

A fiúk a bányában dolgoznak

A sófal melletti út fa korláttal (fa talpfákon bandukolhatunk) felülről

 Ugyanaz alulról


Lent mindenféle szórakozási lehetőség van


A tárna alja Macival és a leömlő sóval (Maci a sótartó)


A sóbánya legvidámabb törpéje (persze mert nem neki kellett kibányászni a sót )

A csónakázó tó, ahol nem voltam hajlandó  evezni


A bányászok megpihentek

A 10 emelet magas falépcső, ahol nem mertem lemenni

Koncert-részleg

Focipályácska , ami  egyben pingpong terem is

A bánya alja és az óriáskerék

Kulináris élvezetben sajnos nem volt részünk, így ez az élmény még várat magára.Talán ha egyszer újra ráveszem magunkat, hogy 600 kilométert elautókázzunk, hegyen-völgyön át.
Majd legközelebb.....


Nincsenek megjegyzések: