Az utolsó napon a Tordai Sóbányába kirándultunk le.Hihetetlen élmény volt,a 7 törpe egyikének érezhettem magam, legyen mondjuk Vidor!
1690-ben nyitották meg a bányát és 1932-ben állt le a termelés. Ma már csak turisztikai látványosság és gyógyhely!A hőmérséklet 10-12 fok, a levegő kitűnő, nyalogattuk magunkról a sót!Legközelebb viszek sült krumplit!Az akusztikája zseniális a bányának, nekem a legjobban a visszhangok csarnoka tetszett, ahol 16-szor verődik vissza a hangunk!Na itt persze sötét volt, amit én zokon vettem, erre Attila megvigasztalt hogy a hang sötétben is terjed, nem kell kivilágítani!
Az új főbejárat
Régi tárna
Úton a föld középpontja felé
Fekete sókristály
Só a falon (nem nyalható)
A só útja
A bánya alja, a csónakázó tóval
A roppant csarnok
A fiúk a bányában dolgoznak
A sófal melletti út fa korláttal (fa talpfákon bandukolhatunk) felülről
Ugyanaz alulról
Lent mindenféle szórakozási lehetőség van
A tárna alja Macival és a leömlő sóval (Maci a sótartó)
A sóbánya legvidámabb törpéje (persze mert nem neki kellett kibányászni a sót )
A csónakázó tó, ahol nem voltam hajlandó evezni
A bányászok megpihentek
A 10 emelet magas falépcső, ahol nem mertem lemenni
Koncert-részleg
Focipályácska , ami egyben pingpong terem is
A bánya alja és az óriáskerék
Kulináris élvezetben sajnos nem volt részünk, így ez az élmény még várat magára.Talán ha egyszer újra ráveszem magunkat, hogy 600 kilométert elautókázzunk, hegyen-völgyön át.
Majd legközelebb.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése