Régi vágyam teljesült amikor végre eljutottam Pannonhalmára. Mindig is vonzott a zárt, szűk kis közösség élete; bár csak nagyon keveset láthattam most is ebből!
Felérve a hegytetőre egy hipermodern épülethez jutottunk. A garázsban letettük pihenni a verdát és információ-szerzés gyanánt bementünk a XXI.századi üveg-beton épületbe. Kedvesen fogadtak, megvettük a jegyet a tárlatvezetéshez,kaptunk egy helyes kis füzetet, amelyikben gyakorlatilag térképek, leírások és mindenféle hasznos info megtalálható!( itt jegyzem meg, ami érdekesség volt, hogy kedvesen mondták a jegyvétel után, merre találhatunk mosdót! még erre is figyeltek diszkréten!)
Egy erdei lépcsősoron feljutottunk az apátság főbejáratához, ahol sajnos én, mint női-halandó nem juthatok be :( Valószínűleg vonzódásom ehhez az egész zárt világhoz, datálható egyik kedvenc filmem A Rózsa neve miatt!!Meg hát persze gyerekkorom kedves, idős szomszédban lakó apáca nénik miatt is lehet :)
Mondjuk az hogy apáca legyek , nem szerepelt terveim között!!!
Az apátság oldalában leltem erre a szépséges kis szoborra (szégyen de nem tudom kit ábrázol, és sajnos egy csomó szobron nem találtunk sem alkotót, sem azt aki maga a szobor)
Miután sikerült 10-kor landolnunk az apátságban és a tárlatvezetés csak 11.30-kor kezdődött, hát kirándultunk egyet! Nem szerettem volna audio-guide készülékkel a fülemen flangálni, túl személytelennek tartottam; így hát kénytelenek voltunk eltölteni a rendelkezésre álló másfél órát. Tudtuk hogy a jegyvételnél megismert szimpatikus fiatalember kalauzol majd bennünket később (Vedres Tamásnak hívták ha jól értettem, Pannonhalmán végzett és így kívül-belül ismerte a csodás helyet) így jobb ötletnek tűnt ez az opció!
Na szóval az erdőben elindultunk a Boldogasszony kápolnához, útba ejtve még egy-két látnivalót!
Mondjuk nem gondoltam hogy lejárom a lábam és 350 darab lépcsőt kell megmásszak az úton :)))
Utunk során találkoztunk Szt.Istvánnal, szobor alakjában. Hát nem voltam elragadtatva, elég kis sovány királyka volt, ez az ábrázolás nem jellemző a nagy királyra!Se az alkotó nevét, se azt hogy kit ábrázol, se azt hogy mikor alkotta nem találtuk meg.Tök ciki így kiállítani egy szobrot szerintem!Pláne lejtős talajon!
Istvántól elváltunk, hátha hízik egy pár kilót majd és folytattuk a hegymászást! Találtunk egy cuki kis kápolnát, ahol bekukkantva észrevettük hogy sírhelyek vannak bent.A falba betéve a koporsók vagy urnák, és előttük a névtáblák! Na itt borult ki a bili: hogy kerülnek nők ide?? Apácák lehettek vagy világi tanítók esetleg? Özv.Kovács Artúrné mit keres itt a falban? Maci szerint özvegysége után apáca lett!Nem nyertünk hangszórót gyanítom... Fogós kérdésünkre nem tudtak válaszolni az információs segédek!!
Megnézhettük szigorúan kívülről a Millenniumi emlékművet, amit 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulójára emeltek.1937-38-ban leromlott egészségi állapota miatt lebontották és újra építették szegényt.
A 180 lépcső megmászása és erdei emelkedő túlélése után lerogytam a Boldogasszony kápolna mellett, mint egy boldog asszony, oldalán hites urával! Megmentett egy fa-pad!
Szóval megérte felemelkednem ide, mert nagyon szép kis kápolnát láthattam;1714 óta itt van.Eredetileg az apátság közelében élő, nem magyar anyanyelvű lakosság plébánia temploma volt.A templom alatt szerzetesek temetkezőhelye van a mai napig.
itt olyan távolinak tűnt, soha nem érünk oda....
kápolna a megmentő padról fotózva
rácson át fotózás(ugye milyen ügyes vagyok)
úton visszafelé az apátsági tárlatvezetéshez még fotózgattam kicsit a fenséges tájon
olyan mintha valami vár lenne
Ezt ki szerettem volna próbálni: Maci fel akart lőni engem az apátságba; megúsztam volna a lépcsőzést!!!
A ziskola, ahová nem mehet be a zidegen! Éppen szünet volt, így a sport-pályán nem rohangált senki! A várfal szerű boltíves kapu a modern bejárat, ahonnan az apátság közepébe jutunk.Igaz innen sorompó zárja el azt a részt amit annyira szerettem volna látni!!! A zebédlőt meg a konyhát nem mutatták meg!!!! Brühühü!!
A kupola csodálatos (és van rajta óra is)
A pávás kapu, ami élőben még gyönyörűbb
Mozaik kép (sajnos nem lehetett közelebb mennem és vakut sem használhattam sehol)
A Bazilika következett ahová belátogathattunk. Nemrégiben (2012-ben, John Pawson angol építesz munkája) modern felújításon esett át; mondjuk 1224 óta ráfért egy kis smink.
Ónix kereszt-kút ,a háttérben a fémveretes kapu!!!!
Az orgona (sajnos nem hallhattuk)
Kapu és oltárok
A templom egyik főbejárata a középkorban a Porta Speciosa (ékes kapu) volt.Ez a kapu a kerengőfolyosóból vezet a templomba.A szerzetesek a gyülekezés után ezen a kapun keresztül mehettek be együtt a közös Istentiszteletre.
A kerengőfolyosó által körülölelt kis belső kertet Paradisumnak (paradicsomkert) nevezték , ahol gyógynövényeket termesztettek
És igen kedves Olvasó elérkeztünk a legizgalmasabb részhez: a Könyvtárhoz!!!! Erősen gondolkodóba estem, mit kellene kutatnom, amihez könyvtári látogatásom elengedhetetlen lenne!! Itt ugyanis lehet kutatni hivatalosan!! Ez maga a paradicsom!!!!!!!!!!!Elképzelem magam az emeleten, vagy a földgömb alatt:)
400.000 kötet lakik itt!!!
Kis tárlatvezetésünk végén megtekintettük az aktuális kiállítást,ahol abszolút tilos volt fotózni. "Ikon és ereklye" volt a téma, csodás és izgalmas darabok, üvegvitrinek mögé zárva.
Innen utunk az arborétumba vezetett, ahol a gyógynövénykert izgatott a legjobban :)
Hahhahhhaaah: újabb erdei út,állítólag 300 méter volt.Nekem 5 kilométernek tűnt lejtmenetben!!!
De megérte, mert szép és érdekes a látvány!
Gyógynövények szépen elrendezve, levendula irdatlan mennyiségben (learatva sajnos) , levendula-lepárló és biomassza-fűtő üzem; mindez 6 hektáron! Kaptunk idegenvezetést a gyógynövényekhez és az üzemet is megnézhettük kívülről, sajnos most nem pároltak le semmit, és persze fűteni sem kellett!!!
Na de azért megkóstolhattam a levendula-szörpöt! Kis sikert aratott......inkább szagolom!
Ja nem bírtam ki és vettem levendulás mézet is! Háááát olyan mint amikor a molyirtó beleesett mézesbödönbe...
Ennyi cuccal a hátizsákomban még várt rám egy erdei emelkedővel tarkított út! Kábéolyan lehettem, mint egy lajhár, aki a Himalájára akar feljutni! Levonva a konzekvenciákat: vagy túl kövér vagyok, vagy túl sok levendula szörpöt vedeltem be, vagy öregszem, vagy őszülök, vagy jó lenne egy mozgó járda az arborétumba, de óránként egy csomóval haladtam felfelé!!! Maci törte előttem az erdei utat!( meg a fejét hogy biztos jól nősült-e??)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése