2011. augusztus 28., vasárnap

WÍNER SNICLI avagy MESÉL A BÉCSI-SZELET


Nos tudok helyesen írni, de ezt nem hagyhattam ki. Ma ugyanis nagyon rossz voltam.Effektíve falánk!
Az történt ugyanis, hogy amikor Anyutól eljöttünk a kórházból, betértünk kedvenc Bécsi-szelet Éttermünkbe, az István utcába   http://becsiszelet.hu/?menu=load&tp=102 .
Voltunk ott 2 hónapja és akkor is ugyanezt rendeltük, csak valahogy a méretre nem emlékeztem! Hát igen mi nők erre hajalmosak vagyunk!
Szóval belém bújt a kisördög és a 30 dkg -os változat mellet döntöttem, kis osztrák káposzta-krumpli salátával spékelve. Maci a 18 dkg húsi mellett voksolt. Gyanítom valamit tudott!
Megérkezett a pincérnő és természetesnek véve a dolgot a nagyobbikat szerette volna letenni Maci elé. De azért megkérdezte, és a válasz után elkerekedett szemmel letette elém a rettentően nagy bécsi-szeletet.
Maci rendes volt, hogy enyhítse a hölgy elájulási szándékát, kért magának egy pár szelet kenyeret! Így jelezte hogy Ő a férfi a házban! Ja csak én vagyok az Oroszlán!
Először meghökkentem, valahogy írtó nagynak tűnt a rántott húsi! Mit rántott húsi, ez egy irdatlan nagy pizzatányéron fekvő, fél malac volt!Kiklopfolva, bepanírozva !Jaj!
Kettévágtam hogy legalább optikailag enyhítsek a dolgon! De  hiába, észrevettem hogy az én félszeletem akkora mint Maci teljes szelete! Nagyon elszégyelltem magam! De ezen az érzésen úrrá lett az éhségem!
Szép komótosan legyűrtem a kaját és amíg eljutottunk az autóig később, azon gondolkodtam hogy legközelebbre emlékezni fogok a méretekre! Meg a Tízparancsolatra is! De minimum 8-ra belőle!
Legalábbis" rántotthúsilag" biztos !

Nincsenek megjegyzések: