2011. augusztus 22., hétfő

BOSZORKÁNYOK IGENIS LÉTEZNEK


A címre "utaló" bejegyzést találtam ma reggel a www.mindennapi.hu oldalon:

A 17. században egy gyermek vallomása alapján ítéltek halára több embert boszorkányság miatt. Manapság nem ritka, hogy a kisebbek tesznek vallomást különböző bűnügyekben, de akkor ez kuriózum volt.
A kilenc éves Jennet Device koldusként tengett-lengett, és nagy valószínűséggel a süllyesztőbe került volna a neve, ha tanúvallomásával nem segít egy hírhedt boszorkány-perben. A lancashire-i bíróság 1612-ben ítélt halára 10 embert, köztük Jennet családját is boszorkányság miatt. A koronatanú nem volt más, mint a kilencéves kislány.

Katolikus, boszorkány egyre megy?

Angliában a 17. században a paranoia már-már természetesnek számított. James király állandó rettegésben élt, hol a katolikusok támadásától, hol pedig a sötét erőktől. A király megrögzött boszorkányvadász volt, könyvet is írt a témában Démonológia (Demonology) címmel. Ronald Hutton bristoli egyetemi professzor szerint ez egyfajta kézikönyvként szolgált az angoloknak. Abban az időben Lancashire-nek nem volt valami jó híre, bűnözők tanyájaként tartották számon. Jennet az anyjával, Elizabeth-tel, a nagyanyjával Demdikével, Alizon nővérével és értelmi fogyatékos bátyjával, James-szel élt egy fedél alatt Pendle faluban. A falubeliek ravasz, kuruzsló asszonynak tartották Demdikét.

A feljegyzések szerint 1612 márciusában Alizon megátkozott egy házalót, aki összeesett. A férfi fia jelentette az esetet a helyi vezetőnek, Roger Nowellnek, aki kikérdezte Alizont az esetről. A lány egy percig sem tagadta, hogy megátkozta a férfit, ugyanakkor az összegyűlt szomszédaira mutatva boszorkánysággal vádolta meg azokat. Állítása szerint legalább négy embert gyilkoltak meg a fekete mágia által. A felbőszült szomszédos család is boszorkánynak kiáltotta ki Demdikét.
Nowell rendkívül büszke volt a fogásra, már látta karrierje felfelé ívelését. Azonnal letartóztatta Alizont, a szomszéd Anne Whittle-t (Chattox-ként is említik) és annak lányát, Anne Redferne-t.
Később Jennet anyja mulatságot rendezett Nagypénteken. Valaki megneszelte a sötét összjövetelt,és a hatóságok mindenkit letartóztattak. Állítólag Device-ék egy férfit meg is akartak ölni a boszorkány-találkozón. A letartóztatottak között volt Alice Nutter, egy nagy tiszteletnek örvendő földbirtokos lánya, annak mostoha lánytestvére, unokatestvére és egy barátjuk is. A család katolikus volt, de Nowell ennek is nagyon örvendett, mert James király nem tett különbséget a katolikusok és boszorkányok között.

Akasztottak városa

A Démonológia könyv kimondja, hogy akár gyermekek is tanúskodhatnak Isten ellenségei ellen, ezért Nowell Jennet Device-ot, a kilenc éves koldus-kislányt használta fel koronatanúként az ügyben. Thomas Potts, a bíróság jegyzője könyvet írt azokból a feljegyzésekből, amelyeket a tárgyalás alatt készített. A könyvet vitték, mint a cukrot és a történet világhíressé vált.

Az In The Wonderful Discoverie of Witches in the Countie of Lancaster című könyvben Potts felidézte, hogy Jennet anyja, Elizabeth felsikoltott, amikor meglátta lányát a tárgyalóteremben a tanúk padján. Jennet követelte, hogy vigyék ki anyját a tárgyalóteremből, majd a kislány felmászott egy asztalra és nyugodt hangon kijelentette, hogy az anyja egy boszorkány. A vallomás meggyőzte a bírákat, akik a két napos tárgyalás végén bűnösnek találták a Device családot és azok szomszédait boszorkányság által elkövetett gyilkosságban. A harmadik napon felakasztották őket Gallows Hill-ben.

A pendle-i boszorkányok kivégzése. Kép innen
A 9 éves Jennet híre Lancashire határain kívül is elterjedt. Potts könyvében arról ír, hogy a kislány esete egy törvénykezés kézikönyvbe is bekerült, sőt még Amerikában is elterjedt. Jennet vallomása megnyitotta hát az utat az olyan gyermekek előtt, akik a későbbiekben szintén boszorkányperekben tanúskodtak. A pendle-i boszorkányper után a leghíresebb eset talán a salemi boszorkányper volt, ahol szintén gyermekek tanúskodtak. Ott 19 embert ítéltek kötél általi halálra. Korábban is voltak hasonló perek, de ott nem vették figyelembe a gyermekek által elmondott dolgokat, mivel úgy tartották, hogy megkérdőjelezhető a 14 év alattiak szavahihetősége.
Húsz évvel a pendle-i történések után Jennet-et és 16 társát  szintén boszorkánysággal vádolták meg és egy 10 éves, bizonyos Edmund Robinson tanúskodott ellene. Az esküdtszék bűnösnek találta őket, de a bíróság kételkedett a fiú vallomásában. Végül bebizonyosodott, hogy hamisan vádolta meg Jennet-et, elmondása szerint azért, mert hallott a pendle-i boszorkányperről.
http://www.mindennapi.hu/cikk/egyhaz/a-kislany-aki-halalra-itelte-csaladjat/2011-08-21/6390


U.I.: Érdekes , elgondolkodtató cikk. Ha ez ma így menne, mennyien függnének/vagy lógnának/ mások szavaitól?! 
Ugyanis így van!

Nincsenek megjegyzések: