Nos volt is, meg nem is!Reggel 8.50-kor indultunk útnak, és tulajdonképpen időben landoltunk Szerencsen. Eddig jó. Na azt hogy Csokifesztivál van a városban 2 darab, kifeszített vászonfelirat tudatta csak. Táblák sajnos nem voltak, így sikeresen átcsattogtunk Szerencsen, ahol útépítés volt!Oda-vissza a felmart aszfalton, bukdácsoltunk a porban. Miután kiértünk a városból Maci szépen leszidott, hogy nem figyeltem és tuti hogy voltak nagy táblák! De nem voltak!
A visszafele úton aztán láttuk a 20*30 cm nagyságú sárga táblákat, rajtuk felirat: PARKOLÓ!
Hát kérem szépen ez alapján maximum a kocsit lehet elhelyezni! De azt sem lehetett, mert össze-vissza kanyarogtunk a hüje táblák miatt.Na valahol Maci bement egy udvarba és letette a kocsit!
Kb.20 méterre a bejárattól; az ösztönei vezették vagy inkább a hasa!
Helyes kis sárga karszalagot kaptunk és beszabadultunk a Csokifesztiválra!
Elsőként ez a 2 óriás méretű ,egészséges kivitelű finomság ami szembejött velünk.Ismertük már a terméket, rettentően geil, tömény, ragadós cucc!
Majd színes kistestvéreikkel találkoztunk:
Közvetlen mellettük a kontraszt: nem egészséges, de kinézetre igen látványos!
Mondanom sem kell, egyikből sem vettünk! inkább mentünk tovább!
Szerencsénkre a Szerencsi Bonbon mutatta be a "hogyan készül a csokoládé" című szappanoperát! A tolongásból ítélve kóstoltak az emberek, azt viszont nem figyelték hogy mi van a háttérben! Jellemző, csak a zaba!
Jó kis forgató gép, amin a Mikulások forogtak, hogy ne legyenek levegősek
Maci szerint ez egy átalakított betonkeverő, speciálisan kakaóbabok elszédítéséhez
Trutymákolás a márványasztalon
Tovább sétáltunk és találkoztunk nagy kedvencünkkel, Gombóc Artúrral :)
/ csendben megjegyzem Artúr a kék ruhás, mellette Fiona mosolyog, a 38 foktól elgyötörve/
Artúr kedves fotózása után felmásztunk a múzeumba, ahol a Szerencsi csoki gyártásának emlékei voltak kirakva. Venni kellett jegyet 300 Ft/fő. Én becsületesen megkérdeztem, hogy kell-e fotójegy, mire az volt a válasz hogy igen. Ja és 1000 Ft az ára! Ja akkor nem kell! Szerintem a hüjék a másik oldalon parkolnak...
Így aztán szépen disznó módon 1 darab képet készítettem összesen. Rajtam kívül fotóztak egy páran, jegy nélkül!Itt a kép, amit nem hagyhattam ki, Artúr életnagyságú csoki-szobra!
Különleges mézeskalács-történet következik:
Jöttünk-mentünk a hőségben szépen ahogy kell. Egyszer csak láttunk egy mézeskalácsos asztalt.Odamentünk és egy nagyon kedves, szimpatikus fiatalembert találtunk ott.Jövetelünkre felállt, köszönt, mosolygott és rögtön megkínált! Igazi kereskedő!Nos szó szót követett és a mézeskalács csomagolására nézve kapcsoltam, hogy 2 hete Balatonfüreden már láttuk ezeket a szépségeket! Talált, süllyedt!!!!Az Édesanyával találkoztunk akkor! Na milyen fejem van! De a röhej: reggel amikor indulunk a Városligetnél láttunk kipakolást,amire Maci mondta menjünk be.De nem volt időnk. Nos most ott állítanak ki a Szülők!
Szóval kóstolgattunk, vásároltunk és fotóztam!
Családi régi kiütőfák:
Zsűrizett, nyertes termékek
Szépséges termékek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése