KIFLI ÉS BEFLI

Nem bírtam magammal ma délután, nekiláttam sütni. Anyu vett nekem egy sütős újságot, és persze abban láttam egy jó kis diós kosárkás receptet.
Nekiveselkedtem és diót daráltam, hogy friss legyen. Itt látható az eredmény, nem szép de annál finomabb.
A történethez hozzátartozik egy régi, relatíve gyerekkori élmény: volt egy nagyon aranyos Rózsi nénink, aki segített otthon mindenfélében. Nos Rózsi néni zseniálisan sütött-főzött.Ha készített diós-kosárkákat, az maga volt az Ünnep!Mindig hozott nekünk, és mindannyian hálásan tömtük magunkba. Nos az Ő emlékének adóztam igazán, amikor ma megsütöttem a kosárkákat. De nem lettek olyanok, mint amilyeneket Ő tudott.
Úgy látszik, megmarad a gyerekkori íz a számban, és csak hasonlót tudok, de olyat nem!
Valahogy így vagyok a főzésemmel is, hiába akarok olyat amiylet Anyu főz, csak megközelíteni tudom. Más lesz, hiába csinálok mindent ugyanúgy. Annak "Anya-íze" van!Egész életemben kereshetem azt az ízt...

diós pakkok,Rózsika emlékére

A kosárkák után végre vettem a fáradtságot, és dagasztottam kenyérnek, illetve kiflinek valót. Mire Maci hazaért este a munkából, ott illatoztak a kosárban.
Persze nem bírtuk ki és jól lakmároztunk belőlük! Leharaptuk a csücsköket!!!!!!!!!!

kiflik csücsökkel, á la Van Gogh