2010. szeptember 10., péntek

IN MEMORIAM ZSUZSA

Hétfőn nagyon szomorú nap virradt ránk. Zsuzsa temetése volt, és ezt hihetetlen nehezen viseltem-viselem.
Zsuzsát csak nem régen ismertem meg, de azt gondolom, nem az idő mennyisége számít, hanem a milyensége!Az hogy amit együtt töltöttünk, mennyire volt meghitt,bensőséges, tanulságos!Nos ez a pár év az volt!Sokat tanultam tőle, és az útravaló amit kaptam, egy életen át elkísér!
Az Óbudai Temetőben volt a szórás.Furcsa szórásnak hívjuk, pedig csak a víz mossa el a fájó emlékekkel együtt...
Nagyon szép beszédet mondott Judit, aki több mint 70 év tényeit,több mint 50 év barátságát beszélte el szavakban.Meghitten, őszintén, fájdalmasan hatoltak belém a szavak.Aztán ahogy elindult a zene és elindult a szökőkút, ahogy a hamvakat elmosta  a víz, na akkor emlékek tódultak az agyamba, képek hol és mikor, merre jártunk,mit terveztünk, a könnyek patakokban csorogtak az arcomon.Egyszer csak vége lett, a zene elhalkult és a víz elapadt.Ennyi.Maradtak az emlékek, amik innentől kezdve csak szépek lehetnek!
Vallom, csak az hal meg, akit elfelejtenek.  Zsuzsa nem felejtünk el sosem....

ez a mosolygós kép él tovább Rólad

1 megjegyzés:

Anna írta...

Köszi szépen. P.