NYELV ÉRZÉK

Fájó pontomról írok most. Nyugi, nem a lumbáhóm jön.
A nyelvérzékről esik most szó,ez egy furcsa dolog nálam. Tanultam 1-2 nyelvet, de mindig ott vérzek el a harcmezőn, amikor meg kell szólalnom. Írni,olvasni semmi probléma. De amikor hallgatom a nyelvkazettát, tévét, zenéket,vagy csak úgy á la natur egy külföldi megkérdezi, hogy merre van az északi összekötő vasúti híd mellet fekvő motorcsónak szakbolt, na akkor pánikba esem. Pedig tudom hol van az említett bolt, de mire elmondom a szerencsétlen párának, hogy merre kell mennie és mire hol szálljon fel, az gáz. Ha leírhatnám könnyebb lenne, de azt meg nem tudná elolvasni. Mire a pédéámba bepötyögöm, lejár az itt tartózkodása és utazna haza boldogan, egy motorcsónak motor csavarral a bőröndjében. Ilyenkor inkább sajnos fogalmam sincs arról merre van ilyen bolt. Ha netán a gyanútlan idegen megkérdez valami közeli helyet tőlem, na akkor nincs baj. Rövid távon jó vagyok kalauzolásban, különösen angolul. Kínaiul akkor sem tudom merre hány méter; csak az egérfeltelepítést tudnám prezentálni képekben /mert hüje azért nem vagyok/!

Próbálkoztam már mindenféle nyelvkönyvvel, tanárral, de valahogy ez a félsz mindig bennem van még mindig. Mi van ha hüjeséget mondok, ha rosszul ejtem ki /a kezemből a nyelv- könyvet?/ha tök máshová mennek mint amit akartam mondani???
Nem tudom mi a fenétől tartok egyéb iránt? Mások simán kézzel-lábbal magyaráznak, csajágaröcsögei tájszólásban és a kis japán turisták boldogok .Igaz nem tudom mit kérdeztek, de valószínűleg megkapták rá a választ.

Márti most megpróbálja a lehetetlent:angolozni fogunk jövő keddtől. Ő most tanul felsőbb szinten, és rajtam gyakorolja majd a tanítást. Szegényke…
Lehet hogy nekem csak afüstölt marhanyelvhez van érzékem???