ZOO-zás

Na meg volt a családfakutatás ma délelőtt. Igen jól sikerült, mert a kezünkbe adott programlap alapján tudtuk mikor ebédelnek a rokonaim.12-kor volt az ebédeltetés a mosómaciknál. Hát kérem bevallom, nálunk otthon is akkor szokott elkezdeni korogni a hasam. Na ja, a megszokás.
11 óra 55 percre odaértünk és megtekintettük a népes, 9 tagú brigádot. Voltak ott kövérek, dundik, kistermetűek, magányosak. Szóval tetemes mennyiségű mancsot láttunk kaparászni és nagy barna szemeket, amikkel fürkészték a leeső falatkákat. A macik között hozzám hasonló szépjárású egyedeket is véltünk felfedezni. Mint komor bikáé? Nem kérem, mint malackáé, olyan a járása. Tüneményes kis lények, jópofa ahogy csoportosan vonulnak össze-vissza.
Az uramat letiltottam az etetésükről:nem szeretik a sósperecet. Egyébként pedig a kockacukrot sem adjuk nekik oda, mert azt is összevizeznék, és nem marad utána semmi belőle. Ezt az én Macim gyerekkorában előadta persze!
Mielőtt a rokonokat néztük volna meg, elmentünk kedvenceimhez, a macskamedvékhez. Kis panda vagy vöröspanda néven ismerik még. Édesek nagyon, csak fotózni nem lehet őket, egy percig nem ülnek meg a fenekükön. Megállni sem hajlandók, folyton mozognak.
Érdemes kilátogatni a Budapesti Állatkertbe, nem mindennapi látvány. A belépő nem olcsó, de miután visszaforgatják a pénzt és abból építik, szépítik, igazán megéri. Csudálatos hely, menjetek oda! Aztán menjetek haza, mert az állatoknak is szükségük van egy kis nyugira!