"Ólom/kristály/nehezen" továbbkarikáztunk a Sztupa felé.Kékesen át,Galyatető mellett,Bagolyírtáson túl,Mátraszentimre ,Mátraszentlászló előtt,Fallsokútat érintve,Pásztó mellett Hasznosan végre elértük a tari Sztupát.
Régóta szerettem volna a Sztupát megnézni.Kb.6 éve vágyom rá és most sikerült!Akit érdekel a története nézzen utána a neten.
Forró napunk délutánján végre megérkeztünk a préri közepére.Leparkoltunk és felkecmeregtünk a Sztupához.Az út szép hosszú és meredek, árnyék sehol.Mire felér a halandó lélek , elgondolkodik hogy tulajdonképpen mit is akar itt!? Mielőtt felmásztunk volna vettem egy piros mécsest és némi képeslapot.Arra Maci beszélt rá joggal, mert nem tudok ilyen szép képeket készíteni, ha megfeszülök sem! Azért hogy bizonyítsam ottjártunkat, rakok fel saját fotókat!
Szóval felmentünk a hegyre, megnéztük a kis házakat, a kiállított képekkel és információkkal fűszerezve.Aztán betértem a mécsesgyújtó pavilonba, piros kis mécsesemet meggyújtottam.
Onnan átmentünk a Sztupához.Körbejártuk komótosan kívül, majd belül is.Megforgattam az óriási imamalmot /mani-korló/. Igaz forog az magától is, nem kellek én hozzá.Olvastam valamelyik oldalon, hogy egy kivénhedt mosógép motor forgatja /minden jó valamire/.Tibetben gondolom a sok zarándok forgatja a kereket,de kis hazánkban aránylag kevés buddhista él,így nem forogna örökké.
Elmélkedésünk végén visszagurultunk a kocsihoz, és immár megvilágosulva a vakító napfényben, mentünk utunkon tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése